[vrobee] > A tánc egy szvsz. viszonylag modern összefoglaló név a tevékenységre. Könnyen el tudom képzelni, hogy korábban a nép körében egyszerűen nem így használták

 

Ez az én véleményem is. Egyébként a táncolásra használatos specializált szavakat lehet találni a magyar nyelvben, mint pl. a lejt, a rop, a sírül ~ sérül. Ami jelzi, hogy a mozgásformára volt szó, csak a mai értelemben vett fogalomra nem.

 

 

[Sarkel-a] > a tánc a közösségeknek fontos megnyilvánulása, minden időkben fontos szerepe volt különféle élethelyzetekben.

 

Ezeknek az élethelyzeteknek volt nevük. Pl. a sámán révül, de ezen belül a részcselekvéseket, így a táncot is bízvást meg lehetett nevezni, de nem különültek el az alaprítustól. Így a különböző rítusok mozgás- (tánc-) elemei sem kapcsolódtak össze feltétlenül „vertikálisan”. Ezért nem szükségszerű, hogy a tánc fogalma kialakuljon egy kultúrában még akkor sem, ha ez a mozgásforma elő is fordult. Ha pedig nincs önálló fogalom, akkor nincs mit megnevezni.

 

A tánc, ahogy ma ismerjük, önálló megnyilvánulásként bízvást csak az újabb korok fejleménye. Ezt egyébként jól szemlélteti a tánc szó története. Ez a lovagkorban vette fel ezt a jelentését a francia nyelvben mint danc(i)er ’táncol’. Ennek vélt előzménye, az ófrank, ófelnémet stb. dansōn ige még ’húz, ránt; von(akodik); kinyújt’ jelentésű volt.

 

Ilyen értelemben a táncot tehát a középkori francia udvar találta fel, és exportálta Európa többi részébe. Ott is előbb a felsőbb rétegekbe, majd onnan terjedt az alsóbb osztályokhoz, ahogy sok más népszokás eredete is ilyen. Ezt is csak azt tette lehetővé, hogy az életkörülmények javultak annyira, hogy egyáltalán lett a plebsznek „szabadideje”, amit betölthetett szórakozással, jelen esetben funkciótlan (értsd: az önfenntartástól és a rítusoktól elválaszott) tánccal.  

 

Egyébként a rómaiak sem ismerték a táncolást, táncot mint önálló fogalmat. A szó, amit a latinban használtak erre, a saltare, saltatio, eredetileg ’ugrál’, ’ugrálás’ jelentésű volt, és ezt a primer értelmét megtartotta, olyannyira, hogy az újlatin nyelvekbe is ez öröklődött át, nem a ’tánc(ol)’. Ebből a fenti tanulságot is megerősíthetjük: az elit által használt klasszikus latin ismerte csak a ’tánco(ol)’ fogalmat, a plebsz által használt vulgáris latin, amelyből az újlatin nyelvek lettek, nem. Az alsóbb osztályok tehát ott sem táncoltak.