Most hozhatnám példának, hogy a Piaget a mai napig nagyon büszke arra, hogy az övé a valaha szériagyártásba került leglaposabb automata (mikrorotoros). Arról természetesen nem beszélnek, hogy nem véletlenül készült a werkből nagyon kevés, és még így is az eladott órák jelentős hányadát kártérítés mellett visszavásárolták a tulajdonosoktól - a szerkezetek ugyanis a szimpla hétköznapi használati igénybevételt sem bírták ki...

Ahogy arról sem szokás beszélni, hogy a JLC extralapos kézihúzósa, amelyet a Vacheron és az IWC is használt, örökösen problémás, az lapos kivitel miatt szükségszerűen elégtelen méretezésű hornyos-körmös kerekek törnek, mint a fogpiszkáló, már nem bírnak rájuk olyan kicsi, körömmel is alig kezelhető koronát tenni, hogy a felhasználók rendszeresen ne darálják le őket. Kevés olyan van ezek között, amelyhez még ne kellett volna hozzányúlni... Vagy a Patek előszeretettel vacakoló finom ütőműveit, elakadó öröknaptárjait (van egy olyan konstrukciójuk, ami a 4 évente esedékes szökőév-váltásnál már szeret megakadni, addigra összeáll a halál finom tapintómű, és nem mindig sikerül a hármas léptetés - de nem baj, addigra úgyis szervizérettnek nyilvánítják az órát, és majd 1-2 ezer CHF-ért szépen rendbeteszik..).

Az autóiparban ezek olyan szintű hibák, amelyekbe egy gyár belebukik, a kocsikat vissza kell vásárolni, a vevőket kártalanítani - a luxusiparban ezt simán agyon lehet hallgatni, különösen, hogy még maguk a vásárlók sem szívesen látják be, hogy a nagy pénzért vett drága csecsebecséjük minden, csak nem tökéletes - eljárnak zokszó nélkül rendszeresen a szervizbe, és készségesen ott hagynak néha vagyonokat...

Ebből a szempontból tudom becsülni például a Rolexet, ők sosem adnak ki a kezükből nem igazán kiforrott megoldásokat, és általában törekednek a nagyfokú robusztusságra, a legkisebb, leglaposabb szerkezet címéért soha nem fognak harcba szállni...