Jellemzően 4 év után szokták a CoAxialok igényelni a szervizt - normál horgonyjáratnál ez meg inkább 5-6 év. Ami fontosabb: a horgonyjárat jó eséllyel akkor sem fog megállni, ha elmarad a szervizelés, legfeljebb nő a szerkezet kopása, igénybevétele - de azért egy minőségi szerkezetnek legalább 20-30 év erős elhanyagolás kell, hogy a paraméterei már látványosan romoljanak. A CoAxial nagy valószínűséggel meg fog állni 5-6 év után...

A leszervizeléséhez pedig szerintem nem kell semmiféle különleges tudás és infrastruktúra, én még a kenőanyagok tekintetében is élek a durva gyanúperrel, hogy miután a billegőcsapoknál kipróbált mindenféle speciális zsírokkal az Omega felsült, végül jó eséllyel a teljesen szokásos iparági kenőanyagokra tért vissza (erre utal szerintem a szokásos szervizciklusra visszatérés...) - csak mivel ezt nyíltan beismerni nem lehet, így hát mindenféle hókuszpókusz nevekre átcsomagolják a szokásos Moebius olajakat meg horgonyzsírokat, és ezt küldik a szervizeknek...

Visszaugorva kicsit az elmélet síkjára: a probléma ott van, hogy Daniels ugyebár a gátszerkezetre koncentrált - amit viszont változatlanul egy teljesen hagyományos megoldású billegővel párosított. Egy nagy, lassú járású billegő csapjánál alkalmazhatók kenőképességüket hosszan megőrző nehezebb olajak-zsírok is, de még a kenés nélküli használatot is meg lehet nyugodtan kockáztatni - annak tudatában, hogy ebben az esetben 10-15-20 évente bizony ki kell cserélni a tengelyt és a csapágyköveket. Ez önmagában egyébként még nem lenne gond, akár a konstrukciót is ehhez lehetne igazítani - a hajókronométereknél például előírásszerű a tengely és a lyukaskövek 1-2 szervizciklusonkénti cseréje (pedig ott kenést is alkalmaznak ám!), a maximális pontosság megőrzése érdekében. És erre be is rendezkedtek, hiszen a hajókronométer tengelye egy reteszcsavar oldása után szépen kihúzható a billegőből, és a két, a csapvéggel összecsiszolt lyukaskövet is tartalmazó kittel cserélhető. Daniels is valószínűleg a lelke mélyén valami ilyesmiben gondolkodott - abban, hogy csak 20 évente kell szervizelni az órát, akkor viszont azért "nagygenerál" kell, nem egyszerűen tisztítani, kenni kell a dolgokat, hanem bizony csereberélni is újra - vagy már sérül a pontosság, megbízhatóság, végül előbb-utóbb az elkopott járat meg is áll.

No ez az, amit gyors járású óráknál nem lehet megcsinálni, egy hi-beat billegő geometriai adottságai olyanok, a tengelycsapok annyira vékonyak (vagy, ha vastagok, az óra ab ovo nem tud pontos lenni...), hogy ez kenés nélkül évek alatt tönkremegy. Olyan kenőanyagot pedig a jelek szerint nem tudott eddig még senki sem felmutatni, ami egyszerre elég kis viszkozitású ahhoz, hogy ennyire kis csapágy akadályozás-mentes kenésére alkalmas legyen - egyszersmind sokáig is tartson.. Vagy egyik, vagy másik...

Ebből a szempontból a potenciális megoldást azok a kísérleti konstrukciók jelenthetik, ahol a billegő torziós felfüggesztést kap, tulajdonképpen a szilícium-lemezből kimart kereszt-karos felfüggesztésen lóg, és nincs kent csapágya. Az ilyen megoldás viszont kérdés, hogy mennyire lesz érzékeny a vibrációkra - sikerül-e ezt megoldani... A másik gond, hogy az ilyen megoldás érzékenyebb a lengésszögre, magyarán a hajtónyomatékra - így itt szükség van a mindenféle constant-force megoldásokra - de technikailag ezekben sincs semmi új. Szóval nem kizárt, hogy a többé-kevésbé gondozásmentes mechanikus-billegős járatot végül azért sikerül kidolgozni - de az nem a CoAxial lesz...