Na igen, presztízs = fogyasztói ár (nagy vonalakban).

Egy 400-500 €-s órától nem fog hanyatt esni senki.

De ne is ez motiváljon senkit az óraválasztásnál.

De ha mégis, akkor az alábbi van:

1,

Itt (mármint az országban) igen kevés embernek mondanak valamit is az óramárkák (órakultúra hiánya, amit már sokszor megvitattunk itt), van ugye a Rolex, amit majdnem mindenki hallott már, meg a Doxa (ami nálunk sokak számára egyenrangú a Rolex-szel) és a sor ezzel nagyjából véget is ér. Személyes példa: még a nők sem fognak hanyatt esni, mert nekik is csak a Cartier és Chopard mond valamit (ezekkel semmi gond, kiváló óráik vannak ÚJABBAN, régiekről ld. APT korábbi hozzászólásait), azokon túl akik csak a Michael Kors márkát ismerik (el)...

Fentiekből kifolyólag, ha valaki is felfigyel a viselt órára, érdeklődik utána, vagy akár csak magában megjegyzi, az nagy valószínűséggel nem teljesen dilettáns, és képben van valamennyire.

2,

Utóbbi személyek, akik órakedvelők, és többé-kevésbé képben vannak (mint itt a fórumtagok), azok semmibe fognak venni (elnézést, ha túl profánul fogalmaztam) egy tucat ETA szerkezetet (ha alapból feltételezzük a mechanikus szerkezetet), úgy 3000 € alatt labdában sem lehet rúgni ilyen társaságban, ha elismerésre vágyik az ember időmérőjét illetően.
A tiszteletteli fejbólintás pontosan a Rolex márkánál kezdődik (belépő a klubba, ha úgy tetszik), és ettől feljebb.

C'est la vie, senkit nem bántani szeretnék ezzel, de ez a helyzet.