Azt, hogy hol őröltették gabonájukat lisztté a budafokiak 1925. után, pontosan nem tudom. Vélhetőleg, ha egyáltalán még termeltek étkezési célú gabonát, azt valamelyik pesti ipari malomüzemben őröltették, ha egyáltalán őröltették. Nagy valószínűséggel a városiasodással egy időben ez a mezőgazdasági termelés elsorvadt. Ezt támasztja alá, hogy az utolsó hajómalmossal eg yidőben, más malomtulajdonos már nem működött Budafokon és utána sem volt molnár vállalkozó a városban. Ezt támasztja alá az is, hogy 1930 körül mindössze két cséplési vállalkozó volt itt helyben, de azok is több lábon álltak, nem csak ebből éltek.

Ami gabona az állattenyésztéshez kellett, azt a darálók szolgálták ki. Az utolsó hajómolnár is 1925-ben darálót létesített és üzemeltetett Budafokon, de rajta kívül a harmincas években daráló tulajdonos volt még Folláth, Jahner, Konrád, Németh, Polonkai, Szick és Zimber is, akik ugyancsak több párhuzamos vállalkozásuk mellett, még ezzel is foglalkoztak...