Szervusz!

 

Nincs ezzel a munkával komoly baj.

Felesleges ostorozni magad, hiszen

ez egy tanulási folyamat. A sikerekkel

és a hibákkal együtt. Különben is

a fiad átvette, használja örömmel.

Majd idősebb korában azt fogja mondani:

Az első ágyam, na az volt az igazi. Minden

rését, mintáját ismertem és egyedi volt.

 

A marási sarkoknál, amikor két mart

nút, minta... találkozik, én általában

nem vezetem végig a marót, hanem

1-2 cm-re megállok és kézzel vésem

egybe a mintát. Ha nagyon finoman

akarom csinálni, akkor a kis "Dremmel"

csiszolóval fejezem be.

Nincs túlvezetés, nincs anyag

kiszakadás, viszont van több munka.

 

A festés, lazúrozás egy külön szakma.

Nagyon nem szeretem csinálni, pedig

ezzel lehet sokat javítani-rontani az

addigi munkán.

 

A kétoldalú ragasztó használata sok

esetben kétséges a számomra. Akár

milyen márkát próbáltam használni,

szinte mindig elvált. Talán csak üvegen

tapad meg kifogástalanul. Úgy hogy,

szorító, vagy csavar a megoldás.

 

A mélységállító gyűrűvel én is

küszködöm. Ha megszorítom, az csak

a horonyban lehetséges. Ilyenkor

ferdén áll, úgy hogy a pontos méret

kétséges. A ráhúzható hüvely viszont

gyakran leesik és minden fúróhoz

más méret kell. Valami rugalmas, de

erős gyűrű kéne, ezért ezen még

gondolkodnom kell.

 

Szóval gratulálok és további jó

munkát kívánok.

 

 

Péter