Én csak belecsöppentem ebbe az alacsonykeretesbe, és bár eleinte úgy tűnt, minden okkal történik (2006-ban vettem meg életem eddigi egyetlen "papíralapú" méhészkönyvét, és ez pont az általad említett Vicze-féle könyv - tehát ez megvan, és jónak is tartom, a többi csak pdf-es), mégis úgy éreztem az idei, első évem után, hogy valamiért ez nekem nem rokonszenves. Lehet, hogy később jobb lenne, de most még nem tervezek 1-2-sok száz kaptáras, vándorló méhészkedést és ebből történő életvitelt, egyelőre ismerkedem a dolgokkal.

Eleinte én is kacérkodtam a Hunorral, de aztán belebotlottam ebbe az Egységesbe, aminél pont azt írták, hogy a Hunor keretméretnél tapasztalható mézkoszorú-hiányt ki lehet vele küszöbölni, viszont pont nem túl magas ahhoz, hogy a "fölösleges" méz már ne a fészekbe, hanem a méztérbe kerüljön. Majd meglátom, mi igaz ebből, de valószínűleg kell erre a jövő szezon, meg még utána vagy 1-2 biztosan. Az első évben az átállás miatt úgysem lehet levonni reális következtetéseket, én sem fogok. Szeretném élvezni, amit csinálok, míg idén csak a rohanás volt.

Ahogy Vicze is írja, a Dadant-Blatt, vagyis a nagyobb méretű fészek + fele akkora méretű méztér összeállítású rakodókaptár Európa uralkodó típusa (ha így vesszük, az Egységes, ami = 2 félkeretméretű lép + félkeretes fiók ugyanez, csak nem 43.5 x 30, hanem 42 x 32.5-ös méret, ami elenyésző különbség - ezek viszont közel azonosak a 12 keret Hunor lépfelületével), tehát annyira nem tartok attól, hogy ezzel gondom lenne. Erős család esetén főleg nem, de ez minden típusnál érvényes.

Azt tudom, hogy Vicze szerint is az alacsonykeretesben a kezdő nem találja meg a méhészkedés szépségét, ami a fészek böngészésével jár - lehet, hogy nekem ez hiányzott idén. És igen, van időm, ráérek, ezért is próbálkozom még az elején, amikor csak 10 kaptáram van, és nem ebből kell megélnem, hanem ez "csak" hobbi, ami kikapcsolódási célzattal végzek, "mellékesként" a családi mézigényünk fedezésével, esetleg plusz bevétellel. Vannak kiadásaim is, de ilyen szinten még belefér.