.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
hogy az égen gomolygó
szelíd bárányfelhő
az embert ismerheti jól,
mert változó alakjával
megmutatja biztosan,
hogy a rátekintőnek
milyen a lelkivilága:
van, akinek,
(őt tisztán látva)
angyalokat mutatnak,
másnak meg ijesztő
pokolian csúf ördögöt..
a vidám kis felhők
az embert jól ismerhetik,
tükörként azt mutatják,
ami a lélek mélyén lakozik:
a háborgó lélek csatateret lát,
akinek a lelkében lakik a béke,
afelé árasztják
a nyugalom angyalait...
a lélek, ha nagy beteg,
a felhőkhöz is fordul hiába,
ott se talál nyugalomra,
mert vissza nem mást,
mint ami belül lakik,
a magasból azt tükrözik:
a vészes hiánybetegség,
a halálos szeretethiány még
a kedves kis bárányfelhőt
is teszik zorddá,
elviselhetetlenül komorrá,
de ahol a szeretet lakik,
ott a fekete felhők is
vissza a szeretetet tükrözik.

2014. december 7.