Leleszi Balázs Károly

Összetartozás hullámhossza

Szokatlanul fénylő vasárnapi
délután, benne ragyog
egész életünk. Fekszünk
egymás mellett a pokrócon
és beszélgetünk. Levedlik
rólunk az édeni átok.
Én egyszerű és jó vagyok,
mint a föld rögei közt
növekvő virág. Te áttetsző
vagy, üde és illatos,
mint kristálykorsónk vize,
melyen átsugárzik a nap.
Én szomjazom ölelésed,
s te nem tagadod meg
magadat tőlem.
Gyönyörrel telítődik az élet.