Érdekesség, régen is működött és ma is megállja a helyét (tudtak az öregek).

Közelmúltban látogatást tettem a Szentendrei Skanzenben, melyben egy parasztházat vettem jobban szemügyre. A ház középső helysége magas belmagasságú, boltíves mennyezetű, mennyezetéből indult a kémény (a kémény nem a földről indult). Jobb oldalt konyha, ball oldalt szoba. A szobában egy cserépkályha volt elhelyezve, melynek ajtónyílása a középső boltíves helység felöl nyílt. A cserépkályha a régi kemencékhez hasonló járatrendszerű, vagyis ugyanazon a nyíláson történt az égéshez szükséges levegő beáramlása és a távozó füstgáz kiáramlása. Egy lemez tévő volt az ajtónyílás előtt ferdén megdöntve. (Mai szakszóval egy harang rendszerű kályha.) A kiáramló füstgáz végighaladt a boltíves mennyezeten, majd be a kéménybe. A konyhában egy főzőplatnival és  sütővel ellátott kis csikókályha üzemelt melyben az ott lévő hölgy épp főzni készült. Ennek a csikókályhának a füstcső kivezetése átjött a falon ugyancsak a boltíves helységbe (közvetlen kapcsolata nem volt a kéménnyel ennek a kályhának se).    Legnagyobb örömömre égett a tűz a kályhákban és a szemem  előtt zajlott le minden. A harang járattal ellátott kályha csempéi kellemes meleg tapintásúak voltak, hiszen élesbe ment minden, azok fűtötték a házat. Készítettem fotókat, ezeket beillesztettem egy szemléltető 3D-s rajzba. A piros nyilak a távozó füstgáz útját jelzik, melyet szinte kézzel fogtam és éreztem. A boltíves helységben természetesen füstszag volt érezhető, (de nem kellemetlen) míg a többi helységben nem lehetett mindezt érezni.  Minden ember másképp látja a dolgokat, ha bármilyen hibát vél az olvasó ebben az elbeszélésben kérem ne harapja le a fejem (tőlem ennyi tellett).               Üdv.:      Béldeki János