"Mintha ma méregdrága kovakövet árulna valaki modern tűzszerszámok helyett. Senki sem venne tőle, csak néhány fanatikus.

Abban az esetben maradna meg ez a vállalkozás, ha meg tudná őket szólítani. ;-)"

Ja, Zippo. :D

Értem én, mit mondasz. De kinek a hibája, hogy a Rolex a megfelelő ( bizonyos területeken az IWC-re, Zenith-re, Universal-ra stb. is verő ) minőséget
képes volt jóféle értékesítési, marketing, és gyártásszervezési ötletekkel megtámogatni? Vagy hogy nem kötött kompromisszumokat ott, ahol mások igen?

A Svájci óraipar a kvarcválságot megelőző időszakban a mostanihoz kísértetiesen hasonló berendezkedéssel ücsörgött a készben.
Szó szerint megszámlálhatatlan tokozó gyártotta ugyanazt pepitában. Persze voltak üdítő színfoltok, mint a Rado rubinban csapágyazott forgó vasmacskája...

De csak a kvarcválság kényszerítette őket komolyabb változtatásokra ( akkor meg hülyeségeknek és/vagy későn álltak neki, pánikhangulatban ),
most meg elég volt hozzá a Hayek féle "nem adunk csak úgy ETA-t, mint eddig" mutatvány évekkel ezelőtt.

Tudom, hogy hülye idealista gondolat, de nem akar ma már senki a világ legelismertebb óragyártója, órásmestere stb. lenni.
Csak a legnagyobb piaci részesedés, legjobb negyedéves mérleg és hasonlóak számítanak.

Nyilván az Audemars ház is szeretett sokat keresni, de a Frodsham-nak szállított öröknaptárasaik más indíttatásról is árulkodnak.
Az Omega esetében meg inkább csak azt érzem, amiről Oys... olyan szórakoztatóan írt az imént.