Na, idesiránkozom egy kicsit.

Marhára nem úgy indul az alapozási időszakom, ahogy eredetileg terveztem.

Kezdődött a spárgázással. Az ebből adódó húzódás már elmúlt, de most hetek óta visszatérő köhögésem van. Egy ideje már konditerembe sem mentem emiatt. Júliusban már havi 200km fölött jártam, ehhez képest a november 80km-es lett és ebben benne volt a 24km-es hegyi futásom. Az volt az utolsó igazi...

Pont most kellene jóval 200km fölötti hónapokat csinálnom a hétvégi hosszú futásokkal, erre a mai futásom nem volt 3km sem.

Próbálgatom, hogy hogy hat a futás a köhögésemre, mert a lándzsás útifű és egyéb kanalasok meg a gyömbértea sem hozta meg a kellő eredményt. A lányaimmal pingpongozunk egy bacival. Ők antibigyó fogyasztók lettek.

A mai lassú és rövid futásomon annyira tohonya voltam, hogy le se tudom írni. Olyan, mintha hónapok óta nem futottam volna. A végére kezdtem belejönni, de féltem, hogy nem teszek jót a torkomnak, ha továbbfutok és a kutya is tökre elázott volna. Nem akarok vele kitolni, mert kint lakik.

Szóval, kérek némi drukkolást, hogy most már legyek túl ezeken a hülyeségeken és felvegyem végre újra a ritmust.

A fészbúkon ajánlotta valaki, hogy vigyek mézes teát frissítőnek. Nem is rossz ötlet. Lehet, hogy egy kis vörösbort is teszek bele... :)