Sík Sándor

A könnyben van az élet.

Most megtaláltad. Lásd, ez a titok. 
Milyen egyszerű, Istenem! 
És mégis mennyit futsz, amíg eléred, 
S utána hányszor nyúlsz, míg megfogod!

És most megszűnt a küzdelem. 
Most álljunk meg. A harc most elpihenhet. 
Kint a tengeren még vijjog a szél, 
De mi pihenjünk. Le az evezőkkel, 
Ez itt a rév, ez itt a cél.

Kinn kék vizen kéklő sajkák suhannak, 
Veri a vizet sok serény lapát. 
Ki napkeletnek, ki az alkonyatnak, 
Mind megy keresni a kincses hazát. 
Mi nézzük őket a hullámtörésről, 
Ahol a szél se zúg. 
Voltunk mi is sajkás legények, 
Csikorgott ránk is a vitorlarúd, 
Hozzátörtünk mi is az evezőhöz, 
Bennünk is dalolt mese-száz-ígéret, 
Bennünket is csalt csoda-tűnő-álom, 
Boldogszigetek és énekes élet, - 
Most vége. Most ülünk a parti páston, 
S pirosló napfény játszadoz velünk.

Egy cseppnyi víz most a mi tengerünk.