Berda József

 

 

BESZÉLGETÉS MAGAMMAL

 

Kis Ödönnek

 

I.

Meglásd, boldog leszek én, nagy bizalom

készül üdvömül. Ne szidd magad: bölcs

barátod az élet. Mit akarsz tőle még?

Muljanak csak a szigorú napok,

hej szebb mulatság megöregedni annak,

ki Isten gyermekebb nótája leszen odafönt!

Ím, küszöbön érzem az arany kegyelmet:

hálisten elhágy minden gyarló barátság lassan

idelenn. Magam pitvarának ura leszek én!

 

Már nincs mit félnem többé! Eztán néked

udvarolok én jó Gondviselés! Tudom,

megóvsz te engem a gyilkos unalomtól

s tiszta munkát adsz majd a boldog

sihedernek, ki teli-csömörében immár

csak téged köszönthet minden szívbéli lakomán…

 

II.

Ó, mozgalmas szellem, ki méltónak láttál

vezetni engem: becses játékod hadd legyek én!

Engedj égni s elbírni téged! Ostorral jőjj

s úgy alázz meg engem, – kövér könny –

cseppjeim mögül így csillan ki tán újra

a megbékélt mosoly…

 

III.

Szegény vagy, fukar vagy. Folyton

keresel, folyton kérdezel, nem

tudod magad se, mit. Mit akarsz,

mondd, mit keresel még? Nincs semmi

zavar, minden a helyén van, ne

tégy hát félre semmit. Ő ott

áll mögötted gazdagon s tiszta

feleletet ád, ha szemedet kinyitod:

mit adhatsz Néki te szegény mást,

mint szürke szavakat csak, szavakat,

s üres tenyered örök kicsinységét?...

 

 

Berda József összegyűjtött versei, 1931 [92-93.]