Berda József

 

 

ŐSZI BORONGÁS

 

Lágy színek tarka játékát issza

lágyan vénülő szemed: boldog fáradtsággal

érzed, – rozsda-arany avar surrog a

talpad alatt már s hirtelen magad elé

látod meghalt éveid különös gyermekarcát,

melyre Isten mosolya vigyázott egykor…

 

Így gondolsz most, sorsodon-merengő, születő

nyarakra a komorság teli-áhítatában: bizsergő véred

immár lassúdó ütemét figyelvén, – míg lehullt levelek

nehéz hullaszagán borongó lelkedre rá nem kondul

– mint bús égi orgona – a távoli,

mély őszi harangszó…

 

 

Berda József összegyűjtött

versei, Szeged, 1931 [89.]