Berda József

 

 

CSÖNDES ERDŐ: ISTEN VIRÁGZIK BENNEM!

 

Vágner Jenőnek

 

Illatáramban forgok

húsos ízeken,

tovább-beljebb…

Ó, Isten végtelen lehelete,

tiszta erdő levegője!

Ma körülcsókoltál

szereteteddel –

kövekbe-zárt

barbár álmodót…

Mert nagy a te győzelmed

mélytitkú Isten,

virágos tenyeremen meghaltak

minden gyönge bölcseid.

Én mégis színed elé menekültem

a hazug városokból,

hogy téged ízleljelek

a kékhajú harmóniában…

Madaraid

és bogárkáid zsoltárában

énekelsz

kétségbeesett fiadnak

szétbomlott örömöt: –

áldott legyen

az igazak csöndje!

És én – tékozló fiú – az égő hajnalban –

leborulok a báránylelkű fűveken,

mélynyakú fűvek között kitárulni,

hogy akácos harangok vigyék tovább:

megfulladtam benned

csodálatos Isten… –

 

 

Berda József összegyűj-

tött versei, 1928 [15-16.]