Berczeli Anselm Károly

 

 

ALKOTÓK

 

A nyári égen kis pacsirta

a végtelenben énekelve szárnyal –

De gondolj rá, ki dalra bírta

a száraz fát s a húrokat,

s ha műve zengő hangot ad,

az szebben szól, mint bármily szép madárdal.

 

Orkán cibál száz sziklatömböt,

és zúg az erdő, míg a vad vihar száll –

De gondolj rá, ki sípot öntött

a néma ércből tétován,

s oly orkán zeng az orgonán,

mely félelmesebb bármely vad viharnál.

 

A nép is búsul s eldanázgat,

szívét kiönti tisztán s egyszerűen –

De gondolj rá, kit szent varázslat

hevít folyton s unszolva hajt,

hogy alkosson s elmondja majd

az Egyetlent egy óriási műben.

 

 

Ecce homo [148.]