Beöthy Zsigmond

 

 

MEGTARTATUNK!

 

Szent, szent, szent vagy te Isten s nagy hatalmad,

Mely legnagyobb jóságban s kegyelemben;

Törvény szavad, bölcs és változhatatlan,

S mit alkotott, megtartja lenn, miként fenn.

 

Megtartod a csillagok milliárdját,

A földet s rajt’ a nevető tavaszt;

Még a fűszálat is megőrzöd, oh, mert

Erőd, mit alkot, meg is védi azt.

 

Megtartod a tengert és a folyókat

S parancsolsz a hullámverő dagálynak;

Akaratodra megszünik vihar s vész,

S a vulkán-ingatott hegyek megállnak.

 

És emberekben is nagy a hatalmad;

Tiéd a sors, a mely vezérli őket,

S tiéd a gyönyör is, ha álmaikba

Virágokat tündérek keze szőhet.

 

Megtartod őket is küzdelmeikben,

Szenvedjenek s gyakran vért ontsanak bár;

Megvéded a gyöngét tiprott jogában,

S az üldözöttre őriző karod vár.

 

De még ha vérző kínok gyötrik őket,

S kétségbeesés őrült hangján sikoltnak:

Még akkor is velök vagy lelked által,

S parancsolsz a lesujtó fájdalomnak;

 

S megtartod a hit vigaszát szivökben

És a reményt örökzöld pálmaágban:

Hogy ami fáj mulékony, s változatlan

Öröm csak nálad a csillagvilágban.