A kérdés a sokszor lefolytatott viták végén mindig az, mi a határ egyreguláris haderőnél ahonnan és ameddig bele lehet szarni a szakmai követelményekbe, szabványokba, szabályzatokba, parancsokba, törvényekbe?

Ki, mikor, hogyan jogosult dönteni a beleszarásról?

Miért tűrik/támogatják a parancsnokok a beleszarást?

Mikortól válik a sok sok beleszarás következtében irregulárissá, műkedvelők államilag finanszírozott megélhetési marháskodásává ez, vagy a másik oldalról közelítve: mennyi beleszarást bír el egy reguláris katonai szervezet?

Ha az öltözetben, egyéni felszerelésben, hadfelszerelések tárolhatósági idejében, műszaki állapotában, hadrafoghatóságában, a személyi állomány kiképzettségében, alkalmasságában, alegységek feltöltöttségében, képességeiben, harckészültségében egyre jobban elterjed a beleszarás, mint azt harctéri és itthoni beszámolókból és saját tapasztalatokból is tudhatjuk, akkor minek nevezzük ezt a valamit?

Kinek kellene a beleszarást elsőként befejeznie/befejeztetnie végre?