Nekem jelenleg kistestű kutyáim vannak (skót terrier, a legfiatalabb 7 éves), de van tapasztalatom nagytestű kutyákkal is, mert ő előttük az volt. A nagytestű kutyák jóval nagyobb kárt tudnak kölyökkutyaként okozni, mint az apróbbak, már méretüknél fogva is. Sok türelemmel és szeretettel meg lehet mindenre tanítani őket. Két éves korukra már biztos nem lesz velük probléma.

Nálam a skótoknál elég volt az, hogy körbe vettem pálcákkal az elültetett rózsákat, hogy tudják mit is kell kikerülni. Nagyon tudnak viselkedni. Rendszeresen a kerti utakat használják.

Viszont baleset velük is történ, amit már régebben itt is megosztottam. Az egyik kis kedvencem Ametiszt, a frissen elültetett Baby Romanticat este kiásta, és az a fagyos éjszakát pucér gyökérrel töltötte kint a föld felett. Azt hittem nem éli túl, hisz egész éjszaka fagyott. Tévedtem, megmaradt és gyönyörű lett.

Az idén is volt egy hasonló, csak akkor a rózsatövet úgy emelte ki, hogy az félbetörött és egy halvány kis hajszálgyökér maradt rajta. Egy lyukas garast sem adtam volna érte, de mégis elültettem. Egész nyáron át vegetált, de most ősszel összeszedte magát és erőteljes hajtást hozott. Engem is a gutaütés kerülgetett, mert annyira szerettem volna ezt a rózsát (Belle Epoque), de úgy látszik Ametiszt nagyon érthet hozzájuk, hogy hogyan is vegye ki, mert eddig még szerencsém volt velük.

A német juhász kutyák nagyon okos fajtájú kutyusok. Szerintem biztos meg tudod őket szoktatni a kertben való viselkedésre. Ha egyelőre be-be zárod egy elkülönített területre -, ami kellő mozgást is biztosít nekik - míg nem vagy otthon és csak úgy engeded ki őket, hogy tudsz rájuk figyelni, addig is míg komolyodnak kicsit, talán kevesebb bosszúságot kell elviselned és kevesebb kárt csinálnak.

(nálunk az orosz fekete terrierünk kölyökként az akkor vadi új kocsink ABS-ét rágta szét - mikor meghalt évekig szenvedtük a hiányát)