Szombaton a Skerletz Iván Dobogókő hegyifutó versenyen jártam, immár ötödször, a hosszútávon negyedszer.

Ez egy kb. 32 kilométeres verseny, 1500m körüli szinttel. Az útvonalban vannak számomra kifejezetten nem futható részek, például a Vadálló kövek. Bár mindig reménykedem hogy itt majd jövőre kevesebbet gyaloglok, nem megy. Amikor nagyjából két óra futás után odakerülök, valahogy nem sikerül a fogadalom teljesítése, helyette az alján bekapom a magnéziumot, mert húzogat a görcs. Ezt leszámítva kellemeset futottam. Félúton pont a tavalyi időmet hoztam, a végén két perccel rosszabb lettem mint tavaly.

Eléggé szerettem volna, ha sikerül időt javítanom. De nem sikerült. Úgy látszik elmúlt a kezdő időszakom, amikor relatíve kis edzésmennyiségekkel évről évre könnyedén tudtam fejlődni. A Piros 85 után kihagytam egy hetet, majd két hét alatt futottam vagy négy órát. És ez elég volt a visszaeséshez. Hát mostantól igazán meg kell dolgozni a szinten tartásért is.

Jó kis mezőny volt, egy kis fogalmat alkothattam arról, hogy milyen időt fut az, aki tud. 2 óra 45 perccel holtversenyben nyerte Józsa Gábor és Bogos Tamás, hát egy ilyen rövid versenyen 34 percet kapni nem kevés.

http://www.tabanispartacus.hu/tajfuto/2014/dobogokoi/dobogoko_si.html