Gondolkodtam, hogy beírjam-e mai kalandom. Igazából egy tök átlagos esetként indult: duda, integetés (ami arra utalt, hogy a járdán kéne tekernem) és egy kis leszorítás-kezdemény.
Csakhogy fél perc múlva utolértem a pirosnál a nyanyát, aki már letekert ablakkal várt. Megkérdeztem, hogy pontosan mi is volt a baja velem. Álljon itt a párbeszéd folytatásának rövid kivonata:
- Az, hogy nem a bicikliúton tekersz.
- De hiszen az járda és semmi nem tiltja, hogy az úttesten biciklizzem, viszont a KRESZ tiltja, hogy a járdán menjek.
- Az nem érdekel, itt olyan szűk az út, hogy akadályozol a közlekedésben.
(Ha már tegeződött, én is átváltottam.)
- Ha szűk itt, arrébb van egy tágas út, miért nem ott autózol?
- Nekem itt van dolgom, nem mehetek arra.
- Történetesen nekem is itt van dolgom, miért mennék másfelé?
No, ez sem érdekelte (mondta is) és, mivel nem ragaszkodtam a "kedves hölgyem" megszólításhoz, feltekerte az ablakot és nagy gázfröccsel elillant a zöldön.
Mindez az alagi repülőtér melletti úton történt, ahol végig zötyköltem magam a bicikliútnak csúfolt járdán és csak a végénél merészkedtem az autósok aszfaltcsíkjára.