Pilinszky János

Őszutói látomás

megáll a kancsók karján mind a bor
s az Isten háza lassanként kihal
a rezge fényben árva asztalok
Haragva-Fájó Szöllőfürt-szemek
s a béna napnak alkonyán a Tál
husába-lusta porcelán-hasán: Halott Galamb
halott vagyok
…. és jő az Est… a fázó tollamon,
a túlvilági hold világa ráng,
hogy enyhe csendbe hajló mellemen zizegve sír a szürkülő Fehér
–. (Örök zenén zokog tán így a Hang. –
–. s a Kósza-lélek Isten Szellemén). –
mert künn az Éj! és semmi Más