Alighanem 1958-ban történt, hogy a szüleim holmi adminisztrációs tévedés miatt egy hónapig nem kapták meg a fizetésüket. Egy velünk élő idős rokon nyugdíja volt az összes bevételünk. Ekkor derült ki, hogy anyu nem is teljesen rögeszmés, ő ugyanis akkor érezte magát jól, ha  legalább 10 kiló liszt, ugyanannyi cukor, krumpli, öt kiló hagyma, és legkevesebb harminc tojás és három kiló zsír volt otthon, nem is beszélve a grízről, sóról, fokhagymáról, ilyesmiről. Ezért aztán inkább csak kenyeret, tejet, kevés felvágottat kellett venni, és meglepően sokféle ételt lehetett főzni és enni, a tojásos galuskától a krumplis pogácsáig. Igaz, húst keveset, de annyi baj legyen.