Jó rendezvény lett volna a Rehab Expo, ha valóban összehozza a kínálatot és a keresletet többek között, és TÉNY: többségében nyílt munkaerő-piaci munkaadók jelennek meg itt (de nem így volt, végigjártam, többségében akkreditáltak voltak jelen, akiket felkértek erre szervezők, amely szervezők egyébként az első Orbán kormány alatt alakultak (ami nem baj, ha lehetőségeket teremtenek egyformán mindenkinek), ebből lehet következtetni egyébre, amire nem térek ki, csak a szakmai oldalon maradnék,

a tény az egyebek között, hogy a költségvetésben még kevesebb összeget állítottak be a bértámos foglalkoztatásra, tehát nem igazán bővíteni tudnak majd ezek az akkreditáltak, hanem örülnek, ha túlélik).

 

A tény: nyílt munkaerő-piaci munkaadók pedig azért nem érdeklődnek mmk-s munkavállalók iránt, mert ők is örülnek, ha túlélik (nem bővítenek, hanem legalább megtartják pozíciójukat) jelen gazdasági helyzetben, amit nem mondok, miért alakult így, ...

Ha arra gondolnak döntéshozók (megint rossz irány), hogy azért csökkentik az akkreditált foglalkoztatásra (ami szegregált, nem EU-s irány, mert az a nyílt munkaerő-piac, ahol mindenki más is, de az mmk-sokat támogatással kellene ehhez hozzásegíteni és szolgáltatásokat, programokkal, és FŐLEG megfelelő jogszabályi keretekkel!!), mert nem vették igénybe az előző évi teljes összeget a munkaadók, akkor adjunk annál kevesebbet nekik, nos ez döntéshozói újabb hiba.

Ugyanis a jogszabályi környezet, amit éppen a döntéshozók alkottak, az kényszerítette sérült munkavállalókat és akkreditált munkaadókat, hogy ne tudjanak igénybe venni a rendelkezésre álló támogatást, tehát maga a döntéshozó hozta létre vagy szándékosan vagy nem szándékosan (de akkor szakmailag kifogásolható a hozzáértés), mert

a legsúlyosabb fogyatékos sérült embereket is felülvizsgálatra kényszerítették volna tavaly nyár közepéig, ezért ezek az emberek sorban léptek ki az akkreditált munkahelyekről, ugyanis életveszélyes állapotba, sőt lehetetlen helyzetbe kerül egy pl. kerekes-székes ember, ha elveszti ellátását, mert bizottság szerint rehabilitálható egy felülvizsgálat esetén szerintük esetleg, mivel miért ne lehetne íróasztal mögött ügyintézőként munkára fogható.

Jó gondolat, csakhogy ha ZÉRÓ nyílt munkaerő-piac van, az egészséges, fiatal is külföldre megy tanulni, dolgozni, a hazánkban a cégek túlélésre játszanak, Telekom, és egyéb nagy cégek is leépítenek, akkor hogyan lenne a megfelelő jogszabályi keretek, intézkedések hiányéban egy vak, vagy kerekes-székes, akár több diplomásnak is helye a hazai nyílt munkaerő-piacon.

Az akkreditáltakat pedig a felülvizsgálati mizériával majdnem ellehetetlenítették, mert mondom, sorban léptek ki tőlük a felülvizsgálati jogszabályi kötelezettség miatt, ezért nem tudták a akkreditáltak felhasználni a bértám keretet, mert inkább nem dolgozott a fogyatékos ember, nehogy elveszítse ellátását, amely nélkül se kerekes-széket, se egyéb segédeszközt (műláb,...) nem tud venni, így nemhogy munkához jutása, de mindennapi élete is ellehetetlenedik. Még most is sokan nem mernek dolgozni, visszamenni, ettől félelmükben, nincs bizalom, hiába vonták vissza a törvény kis részét, lassan térnek vissza az emberek.

 

Nagyon égés lesz hazánknak, hogy így is kullogott  a statisztika végén abban a tekintetben, hogy az akkreditált m.helyen 30ezer egynéhányszáz embert foglalkoztatnak, és ezt a főt éppen tartja csak évek óta hazánk, de EU-ban az mmk-sok 45%-a tud dolgozni, hazánkban ez még mindig alig 10%. Pedig konvergencia programban EU irányelvek szerint és szakmailag-, emberileg is ez a jó irány.

EHHEZ POZÍCIÓBA, HELYZETBE kell hozni a cégeket és sérült munkavállalókat is, és nem elrettenteni.

POZITÍV ösztönzés és példamutatás még a gyermeknevelésben is eredményesebb és hatékonyabb, mint a szankcionálás, megfélemlítés, utóbbiak makarenkói-, gazdasági-, politiksai tekintetben is rossz irány, csak a felszínen hoz nem valós látvány eredményt, a mélyben forr a gyermek, vagy degenerált fejlődést eredményez, ami sem a család, sem az ország szempontjából nem előnyös, kifejezetten hátrányos.

 

Nem értem én ezt, nem értem az irányt, a célt, nem értek a politikához, de a szakterületemhez, és a pedagógiához, pszichológiához igen.

Az is meggyőződésem, hogy mindenki felel tetteiért egyszer, lelke rajta.

Meggyőződésem az is, hogy mindenki tehet a maga szintjén a jobb világért, saját magáért, szeretteiért és másokért, azt tegye meg, amit tud, tehet, már azzal tesz, ha ő maga jobb, jobbá teszi a világot, mert követendő lehet. Persze minél magasabb pozícióban van valaki annál nagyobb a felelőssége, ez az ára, amit vállalt

Nekem tiszta a lelkiismeretem.

 

Szóval vissza a hétköznapokhoz. Rehab gazd szakértőként önzetlenül továbbra is annyit tehetek Önökért, hogy tájékoztatok, ha megtisztel és hozzám fordul, felülvizsgálat, ellátások, foglalkoztatás témában, a tények ismeretében (határozat) megvizsgálom, jogszerű-e, mit tehet, nem tehet, alternatívák,...ha jogalapja van, fellebbezést, keresetet írok, stb.

http://www.versenykepesseg.eu/

Munkaadóknak esetleges támogatási formák, hatályos-e szakvélemény, szakértek megbízási szerződéssel a HR ezen speciális területén, lásd szakmai honlapom.

 

Egyébként megjegyzem, rövid időre eltűntem, mert hirtelen édesanyám kórházba került mentő vitte a világ legjobb anyuját, és majdnem meghalt, intézkedtem. Nem érdekeltek a kifogások: a kórház gazdasági helyzete, nincs elem a műszerben -vegyek elemet? v.nincs hely a megfelelő osztályon, akkor konzultáljanak, partneri együttműködés orvosok között és beteggel, a kiszolgáltatott, elesett beteggel elbántak volna, ha nem vagyok legjobb anyu mellett időben, mert ugye a halott beteg a legolcsóbb államnak, nem sorolom, mi volt, túl vagyunk rajta egyenlőre. Fiaim, szüleim, szeretteim és életem nem szeretem nagyon, ha veszélyezteti valaki, muszáj volt intézkednem.Kissé elfáradtam, de összekapartam magam, pedig én sem vagyok egészséges, de már rutinom van a padlór kerülés, és felállásban, úgy tűnik, egyre gyorsabban és adekvát reagálok.

Hát kitartás emberek, számíthatnak szakértelmemre.