"Ment az üzlet rendesen, de nem az öntevékeny középosztályból éltek, hanem az építőipari szakikból."

 

Áhh, én ezt az időszakot nem fogtam ki.

 

Errefelé (pedig sok szakival beszélgettem) azt tartják a szakemberek, hogy az Obi az láma-júzereknek, afféle otthoni Mekkmestereknek való, csilivili, drága és szar beszerzőhely, ahol még levegőt sem szabad venni, nem hogy mást.

 

De hát ez meg is látszik a vásárlóközönségen - hisz csak nagyritkán lát az ember kantáros-overállos szaki-vásárlót.

Az is legfeljebb 2 kiló türkizzöld fugázóért megy be - lehetőleg azt is valami lehetetlen, esti órában, vagy vasárnap, amikor minden más hely zárva van.

 

A bútorosok a lapszabász és asztalos-ellátó üzletben vásárolnak (nem is csoda, hisz az obi bútorszerelvény-árain már csak röhögni lehet, sírni nem érdemes).

Ha csavar kell, van pazar csavarbolt, ahol 6 darab csavart is lehet venni 3-at csillagfejjel, 3-at torx-nyilással, de egy házra való, 100 kiló csemperagasztót is garantáltan más helyen veszi meg a szaki, nem az obiban.

 

Jelenleg az obi-vásárlók derékhadát az ilyen-olyan filológia-tanárnak öltözött, önjelölt barkácsolók teszik ki - no meg rengeteg (vélhetően szingli, vagy töketlen férjű) hölgy - akik egy letört szárú, karos-csapbetéttel a kezében,  elkeseredetten keres egy kósza eladót, hogy "nem tudja mi az, de olyan kéne neki, viszont fogalma sincs hogy melyik polcon keresse."

 

Na hát, ilyenekből valóban nehéz fenntartani egy bazi-nagy áruházat, egy rakás személyzettel, rezsivel, mindennel.

 

Ha átfut az ember agyán, hogy mibe kerül egy ilyennek a puszta működtetése óránként !!! (a beruházás amortizációját nem is számolva) - akkor jó okkal sírják el magukat a managérek, amikor meglátják a napközben ott kószáló 8-10 vevőt, az összesen 10-15 ezer forintnyi vásárlásukkal.

.