LvT Creative Commons License 2014.10.29 0 0 1094

Talán nem érdektelen a cseh Poděbrady helynév etimológiája. Ez formálisan a Poděbrada személynév többes száma, így azt jelenti, hogy ’Poděbradáék, Poděbrada és háza-népe’. A személynévi magyar helynévadás legősibb típusa – amely szteppi örökség, és itt a XIII. sz.-ig volt élő – az volt, hogy a települést alapító családfő, elöljáró stb. személy-, nemzetség- vagy törzsneve mindenféle toldalék nélkül lesz helynévvé. Ilyen a környező népeknél nincs, így a szlávoknál sem. Ehhez legközelebb álló egyik szláv településnév-típus az, ahol a névadó személy- (nép- stb.) név többes számban többes számban áll [*], mint a jelen esetben.

 

A Poděbrada személynév egybeforrott cseh mondatnév: Poděj [se] brada! ’Tűnj el, szakáll!’, tehát szakállatlan, csupasz képű személyt jelölt.

 

Ui. Azóta találtam olyan forrást is, amely Pogyebrád alakot használt. Úgy tűnik, a Podjebrád nem kizárólagos alak, amiért ez utóbbi elterjedtebb, az talán csak az a nevetségességig fajuló magyar gyakorlat, amely egy és csak egy archaizáló formát ki szokott választani a múltbeli alakváltozatok közül, és utána úgy tesz, mintha az mindig is kizárólagos lett volna. A legmulatságosabb talán az apa Széchényi és a fiú Széchenyi esete: ez is utólagos mesterséges kreálmány, és mégis milyen jóllehet rajta lovagolni.

 

 

[*] A másik hasonló ősi szláv helynévalkotási típus a személynév utáni ősi –jь birtokos melléknévképző használata, amely végső soron a névvégi mássalhangzót lágyította meg. Azonban később a szláv nyelvekben a szóvégi lágy mássalhangzók megkeményedtek, így a név a mai hangalakjában (és már a korai írásos korban is) megegyezik egy régi személynévvel. Vagyis olyan, mintha a magyar névadási típusba tartozna. Ilyen pl. a lengyel Wrocław (> német Breslau) településnév, amelynek csak a ragozott alakjaiból derül ki, hogy a szóvégi –w lágy. Az ilyen kevert kemény-lágy ragozás azonban idővel kiegyenlítődhet, így megszűnhet a régi birtokos képző minden nyoma. Ezért – az általános magyar szakmai közvélekedéssel ellentétben – nem mindig lehet feltétlenül magyar névadásnak gondolni a látszólag puszta személynévvel azonos helyneveket.

Előzmény: LvT (1093)