Nem bírok már várni tovább, mindenképp szeretnék rögzíteni pár benyomást a koncertről (a lemezről majd még később).

 

Hihetetlen élmény volt egy év után újra beülni a MűPá-ba a Solaris koncertre!!!

 

Számomra a Solaris a legprofibb amatőr zenekar az egész világon! Ezt szeretném egy kicsit kifejteni.

 

Amatőr, mert a zenekar tagjai nem ebből élnek, nem ezt csinálják főállásban. Ez azért sok mindent meghatároz, mert azt gondolom, egy folyamatosan turnézó, összeszokott csapat nem olyan koncerttel állt volna elő, mint okt. 26-án a Solaris. Valóban volt némi amatőr aspektus a koncertben. A dob tényleg túl hangos volt, és ebből kifolyólag a lemezeken hallható varázslatos atmoszféra nem jött át teljesen a koncerten. A fuvola, gitár, szinti előtérbe kerülésével jóval éteribb lett volna az összhatás, így viszont az erőteljes dobolás ezt jelentősen széttörte... A hangzás viszont a 6 sorból szerintem jóval arányosabb volt, mint az A-B-C sorokból.

 

Az amatőr meghatározottság abből is újra kitűnt, hogy a zenekar ismét nem vállalta fel azt, hogy egy igazi, megkomponált show-t tegyen a színpadra. Félreértés ne essék, Róbert művész úr konferáló szövegei valóban bájossá és szívmelengetően emberközelivé tették a produkciót, ezzel együtt azonban egy olyan izgalmat generáltak a hallgatóban, amellyet egy profi produkció nem enged meg magának. Egyfajta izgulást, hogy minden jól sikerüljön, így a hallgató úgymond szorított a zenekarnak, ahelyett, hogy teljes elvarázsolásban lett volna része. Azt hiszem, a profiknak legelőször azt tanítják meg, hogy az izgalma magánügy, abból a hallgató nem érezhet semmit. Ehhez járult továbbá az is, hogy tényleg volt miért izgulni, voltak apróbb bakik a zenében, több zenész részéről is... számomra a legzavaróbb Seres Attila basszgitárjának az áram alá helyezése, és az akörüli probléma volt az egyik belépőjekor. Ugyanúgy nem értettem, hogy a kivetítők miért voltak ennyire alulreprezentálva... Ha már nem volt slide-show az űrről, akkor legalább a zenészeket nagyban lehetett volna csodálni...

 

Ez az egész amatőr megközelítés épp azért zavart a legjobban, mert pl. a Mexikói Nostradamus DVD-n ennek nyoma sincs!!! Az az én mércém szerint egy igazi koncert, egy igazi show, az elejétől a végéig megkomponálva, fantasztikus intróval, ami felvezeti a zenekart, utána pedig pazar kivetítős bemutatóval, hibátlan hangszeres játékkal... Véleményem szerint ezt a fajta megközelítést a magyar közönség is megérdemelné, mi több, a zenekar maga érdemelné meg, mert ezzel héroszokká változnának egyszerű emberekből a hallgatók szeme láttára...

 

Azt gondolom, a művészek szabadsága mindenek felett áll, így tulajdonképpen ők döntik el egyedül, hogy mit akarnak csinálni a színpadon. Én hallgatóként és rajongóként csupán egyet remélek: az "amatőr" megközelítés nem véletlen volt a zenészek részéről, hanem tudatos döntés! Hiszen ezáltal olyan oldalát láthattuk a Solarisnak, ami igen bensőséges és emberi. Részemről azonban a profi megközelítést látnám.

 

Még egy kritika, ami mellett nem lehet elmenni. Kecskés művész úr igen szuggesztív és egyben zavarbaejtő előadása számomra kívül esik a Solaris világának jó ízlésén. A művész úr igazán érdekesen induló előadása az idő múlásával számomra egyre nyomasztóbbá és zavarbaejtőbbé vált. Ezzel szemben a kivetítőn pergő űrrészletek, hajóbelsők ezegyszer pont azt mutatták, amit az egész előadáson vártam volna. 

 

Igazán különleges momentumai voltak a koncertnek a zenei megemlékezések!!! Ezeknek a hatását nem lehet szavakkal leírni! A marsbéli szvittet egyben hallani, színpadon szintén olyan élmény, amit az ember örökre szívébe zárhat. A marsbéli II két teljesen új darabja valami irgalmatlanul ütősen került a színpadra (is). Krasznai Tünde önmagát lépte túl ezzel a vendégszerepléssel, véleményem szerint igen jó választás volt, daccára a pop-kultúrában való tevékenységének. Végülis a Solaris, annak ellenére, hogy kultusz-zenekar, mégis története folyamán mindig erős szállakkal kötődött a kortárs popzenék egyes szereplőihez... ez azért van, mert Magyarországban a mainstream és az underground ugyanabban a pici halastóban kell, hogy megférjen egymás mellett, amely halastó a magyarországi zenei életnek egyáltalán élettérként adatik... külföldön a tengerben jól el tud különülni ez a kettő...

 

Összegezve számomra felejthetetlen élmény volt, a zenészek részéről emberfeletti teljesítmény, annak ellenére, hogy nem tudom nem elsorolni az észrevételeimet (amivel remélem, nem bántok meg senkit).

 

Várom a folytatást jövőre!!!