Serfőző Simon

 

 

(Zagyvarékas, 1942. október 24. –) magyar költő, író.

*

Otthon

 

 

Anyám a vonathoz eljött elém.
Segített a csomagot vinni, s már az úton
arról beszélt, mennyi minden történt, mióta
engem magukba ragadtak a messzi városok,
s hogy itthon teljesen megváltozik az élet,
s én ezt alig-alig tudom.

Kivezetett a kertbe, apám épp permetezett.
Magas felhők lobogtak a táj fölött,
pillangózni kezdett a szél, s míg beszélgettünk,
hullt a fák alatt a harmat, az ég kékjébe
szédült az alkony, s hazafelé indultak
a szekerek a távoli, poros dűlőutakon.

Lámpát gyújtottunk aztán a konyhában. Elfáradva,
hallgatag ültünk a vacsora-csendben.
Néha szóltunk csak egyet-egyet. Apám kiment
időnként, a teheneknek adott enni. Bennem meg rímek,
verssorok kavargó tánca kezdte hullatni a fényt.
Anyám pedig elbóbiskolt kicsit - szegény.

Kert

 

Félálomban fekszem.
Párnámról egeret űzök el,
már álmodott volna éppen.
Megérezni,
kint hideg közeledik.

Körbe járom a kertet.
A kerítés mögött boglyák,
kihűlt bolygók feketlenek.
Ember is élt rajtuk:
amikor még én jártam ott.

A szilvafákon figyelem
a fázó virágrengeteget.
Tüzet gyújtok.
Az égig föltámasztom.

Kifüstölöm a kertből
a fagyot,
a kutyát is utána uszítom!