Kissé torzulnak az állítások... több rétege van a problémának szerintem.

1) nyilván a legjobb az utasnak, ha a vasút akármilyen, bármikor felmerülő igénynek meg tud felelni. Ez adott esetben gazdasági korlátokba ütközhet - a vasút finanszírozóinak (utasok+adófizetők) nem feltétlenül tetszik, ha mondjuk áll tartalékban egész évben egy szerelvény két nap bevethetőség miatt, vagy ha minden vonat mindig egy kocsival/egységgel hosszabb annál, amit a kényelmes kihasználtság indokol, csak azért, hogy nehogy esetleg valaki álljon vagy lemaradjon. Mindenesetre a meglévő keretek között megfelelő járműgazdálkodással nem ártana az ilyen igények kezelésére törekedni. Konkrétan arra gondolok, hogy az ilyen ünnepnapokon a fővonalakon extrém zsúfoltság tud lenni, miközben a mellékvonalakon sokszor a szokásos kényelemben lehet utazni, és ez arra utal, hogy a cégen belül sem tökéletes az eszközök elosztása.

2) amennyiben 1-es nem működik, feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy az utas előre tudja, mi vár rá. Lehet, hogy ez neked nem fontos, de ha tudnak rá készülni, akkor sokan megtennék - például a programjuk áttervezésével - inkább, mint hogy lemaradjanak vagy félúton kirakják őket a vonatból. Ez utóbbiaknak nem volna szabad előfordulniuk tömegesen, ha előre látható a probléma.