Csesznyik: Vö. lengyel Cześnik /cseszʲnyik/, horvát Česnik /csesznik/, ritka ukrán Чесник /csesznik/, Честних /csesz(t)nih/. Azonban a horvát név problémás annyiban, hogy a várt alakja Časnik /csaszník/ lenne: kaj-horvát (szlavóniai) területen elképzelhető azonban a Česnik forma is. Ez azonban az isztriai és észak-dalmát előfordulást nem magyarázza meg. A szlovén hatás ezt magyarázhatná, de erről később.
Ha a bizonytalanság ellenére a horvát eredetet fontolóra vesszük, akkor elmondható, hogy szlovák területre a XVI. sz.-ban költöztek horvátok, míg a lengyelekkel való népességcsere gyér, de folytonos volt. Ugyanakkor a később elemzendő etimológia szlovák (vagy cseh) alapon is kifejlődhetett, ha a mai szlovák (vagy cseh) névkincsből nem is mutatható ki.
A név jelentéséhez l. egyrészről horvát-szerb časnik ’(katona)tiszt; hivatalnok, tisztviselő; koma; elöljáró, főnök’, másrészről lengyel cześnik ’pohárnok, királyi kupatöltő’, ukrán чесник /csesznik/ ’ua.’, harmadrészről szlovén česnik /csésznik/ ’fokhagyma’. Szlovák és cseh alapról a horvát-szerb jelentés lenne várható čestník írásképpel és /csesz(t)nyík/ ejtéssel, esetleg a čestný ’becsületes, tisztes, becsületbeli, tiszteletbeli’ melléknév alkalmi főnevesüléséről is szó lehetne az –ík képzővel.
NB. A lengyel-ukrán esetben nem a főrendet, hanem az azt szolgáló személyt, annak a jobbágyát jelenti a név, vagy hasonlóságon (pl. viselkedésen) alapuló paraszti névátvitel történt: ez a jellemző motiváció magas tisztségekről vett családnevek esetén.
Martinka: Vö. szlovák Martinka /martyinka/, morva-cseh Martinka. Ez a Martin ’Márton’ személynév –ka kicsinyítő képzős származéka, ilyenformán ilyen egyéni nevű felmenő leszármazottai kapták megkülönböztető névül.
