Már többször volt róla szó, hogy eléggé egysoros a junior csapatunk az idén, főleg a belső posztokon, és, hogy eléggé kockázatos 4-5 belső emberrel végigjátszani a bajnokságot, Mód Noémi többet beteg, mint nem, és akkor darabra is pont megvagyunk, ha valaki még megsérül, akkor baj van.

És hát ma a Szentendre ellen egyből a legelején, a 3. percben beütött a ménkű, Kocsis Ágnes rosszul lépett, kifordult a bokája. Nem tűnik súlyosnak a sérülés, de erre a mérkőzésre már nem tudott visszaállni. És ettől kezdve nem voltunk meg a négy belső posztra. Kovács Attila edzőnek nem volt kész receptje erre az esetre, ettől kezdve jó húsz percen át veszettül kísérleteztünk, támadásban is, védekezésben is. A támadásban is sok volt a hiba, a védekezés pedig teljesen meghalt. Gyakorlatilag minden szentendrei támadásból gólt kaptunk, semmit nem tudtunk kivédekezni, a kapuban Hlogyik Petra pedig akkor találkozott a labdával, amikor kivette a hálóból.

Ebben a szakaszban elment a mérkőzés, 4-5 gólos előnybe került a Szentendre, az első játékrészben 20 gólt kaptunk, így nem lehet mérkőzést nyerni. Az is probléma volt, hogy a két leggyengébb védőnk, Balogh Boróka és Szécsi Rebeka védekezett a jobbszárnyon, az ellenfél két leggólerősebb játékosával szemben.

A szünet után már nagyjából stabilizálódott a játékunk, de ez kevés volt, a hátrányunkat ledolgozni már nem tudtuk. Főként Gróz Kittit és Reith Edinát nem tudtuk tartani, akkor lőttek gólt, amikor akartak. A szünetben kapust cseréltünk, de ez sem sokat segített, Kőhalmi Erika sorozatban kapta a gólokat anélkül, hogy akár csak egy lövést is védett volna, egy-kettő kifejezetten potyagól volt. Támadásban pedig Háfra Noémi és a ma a tegnapinál lényegesen jobb teljesítményt nyújtó Szécsi góljaival tartottuk a lépést, de ahhoz, hogy csökkenthessük a különbséget, kellett volna még egy ember a lövősorba, aki nem az U14-ben játszott utoljára irányító- vagy lövőposzton, és ez nem volt meg. Egy serdülőcsapattal a felnőtt mezőnyben már az NBIB-ben is nehéz játszani, nagyon nehéz.

Persze az ember akaratlanul is elgondolkodik a "mi lett volna, ha" kérdésén, hogy, ha mondjuk Kocsis végigjátszhatja a mérkőzést, ha Ferenczi Annamária állhatott volna a kapuban, ha Tóth Melinda a saját posztján játszhatott volna ahelyett, hogy irányítóban vagy átlövőben kínlódik... De a tényleges eredmény az, hogy kikaptunk, a két pont Szentendrére került. 

 

A junior mérkőzésen jól kezdtünk. a tempó alacsonyabb volt, mint tegnap a Vác elleni ifin, és ez nekünk kedvezett, szép megoldásokat tudtunk bemutatni, védekezésben pedig szinte teljesen levettük a pályáról a szentendreieket. Ők korábban nagyon jók voltak a juniorban, de a 94-es évfolyamuk kiöregedett, a mögöttük jövők már nem olyan jók. Tóth Nikolettet emelném ki elsősorban, támadásban szép megoldásai voltak, védekezésben pedig 5+1-ben ő játszott az előretolt poszton, és nagyon jól szűrte meg az ellenfél támadásait, sok jó megállító faultja volt. Félidőben 8 góllal vezettünk.

A szünetben sort cseréltünk, és az újonnan érkezők nem voltak képesek hasonló teljesítményre sem támadásban, sem védekezésben. Főleg a bal 2-3 környékéről kaptunk nagyon sok gólt. A félidő közepén felrémlett a lehetősége, hogy felzárkózik a Szentendre, de a végére ők elfáradtak, mi a legkritikusabb posztokon újra cseréltünk, és a végére magabiztosan húztuk meg a mérkőzést.

 

Így láttam én a mai mérkőzéseket, a lelátó egy adott pontjáról, szakmai hozzáértés nélkül, szubjektíven. Ha valakit téves meglátás miatt megbántottam, azért elnézést kérek. Ha pedig valaki másként látta, könnyen lehet, hogy neki van igaza.

 

Ui.: És most irány Ferihegy :-)