Békési Gyula

 

 

KÉSŐN JÖTT SZERELEM

 

Most már mindenben csak te vagy;

a tárgyak egyre szebbek.

Kezemben a hideg vasak

is egyre melegebbek.

 

S hogy dong a nyár, mint vak darázs

elcsöppent őszi muston:

Veled telik meg a világ,

ez az óriás otthon.

 

Halántékommal hallgatom,

hogy lüktetsz a világgal.

Fejem szürkülő rossz malom:

telve van jó búzáddal...

 

Homályt kapkod a lomb a fán,

a levelek ketyegnek,

s borzong az őszi óceán. –

Ó, jaj szegény szívemnek!

 

 

Hazatalálni, 1961 [66.]