Békés Gellért

 

 

EXTASIS COSMICA

 

Tenger fölött,

      nyílt ég alatt

egy sziklán ér

      az ámulat.

 

Csak hull belém

      a tiszta fény

s eloszlanék

      a tér ölén,

 

de szédület

      és zuhanás:

eltünt a mély

      kéklő varázs.

 

Én a tenger,

      te vagy az ég:

belém hullasz,

      Te, messziség.

 

 

Vándorének,

1964 [49-50.]