Békés Gellért

 

 

SUPERNOVA

 

A tépett égen csillag,

csillagban tört a fény,

már hasztalanul hívlak,

nem lesz többé enyém

csillag-dajkáló csended,

fényt lobbantó erőd.

Kiégtem én már benned

s az űrben – kergetőd –

futok csak bódult körben

s hajszollak hasztalan?

Vagy írva van felőlem,

hogy még egy napja van,

egy forradalmi fényes

teremtő robbanás:

elpusztítasz, hogy éltess,

te légy – és senki más.

 

 

Vándorének, 1963 [49.]