Békássy Ferenc
A VÍZIÓK (részlet)
III. ÖRÖM (részlet)
Arany búza érik már
Jöjj, szerelmesem;
Piros pipacs nincs soká,
Azt szedem,
S virágfüzért fonok majd szép fejedre,
Királyném, kedvesem!
A pirja máris fonnyad,
Ah fájdalomba fullad
A legszebb szerelem
A szélbe rengő rozs hullámin át
Jöjj és viseld királyi koronád;
Sugáros fejeden
Viruljon újra fenn
A nyári lég fényes kékségiben
Jövök feléd, szíved kit vágyva vár
Keresztül a kalászrengetegen,
Bizton, ahogy vitorlás bárka jár
A fodros tengeren.
Szabadság adjon szárnyakat!
Repül a szélben szöghajad
Mint az esthajnal, édes arcod ég;
Hozom piros virágos koronád
És lásd, a rengő rozs hullámin át
Az öröm jön feléd!
*
Menjünk most kéz a kézben, messzire,
Hosszabbak az árnyak,
A nyárfasor kékellő végire
Hol a szelek járnak,
Körbefognak, fondorkodnak,
Fülbe muzsikálnak.
Menjünk tovább a rónán, messzire
Amíg csak fény az égen még pirul,
S a gyönge köd lilás redőibe
A föld s az ég egy színbe nem simul
Az álom fátylait az éj kirázza,
És illatfelhő száll a földi zajra,
Már minden ág hívó hajbókolása,
Minden virág álomra zárulása
Az égi pírt az arcainkra csalja.
Ha suttognak körül a levelek,
Tündér kacaj mögöttük ha pereg
A szívünk megremeg.
Menjünk a mély erdőbe, hallgatag
Magányba? – nem szívem,
Magányba sohasem
Mi ketten, boldogok!
Halk éji hang köröttünk kuncorog;
Ma minden szellem fában, földben
Az álmainkat áldja,
És minden lépten szól az éjben
Manók muzsikája,
Halk röpke hang, mint cinke röppenése
Vagy ifjú éjben harmat csöppenése:
„Ó boldogok, ha nem magok,
Az éjt ha ketten járják
Ma itt az erdőn fény ragyog
Mert két szerelmes andalog
S a mennyországot látják!”
*
-----------------------------------------
Békássy Ferenc egybegyűj-
tött írásai [133-134.]