Békássy Ferenc

 

 

ESTE A RÉTEN

 

Hangtalan szelíden borul rá az este

Alkonyodó fénye felhős láthatárra,

Dúlt szívem a rétség nyugalmát kereste,

Képzeletem szárnyát esti szél kitárja,

Tárja, bontogatja

– Felhő takargatja –

Korláttalan téren szép tavaszi este.

 

Felhő-sávok kékje

Vegyül el az alkony égő tengerébe,

Majd szellő támad, rezg a sok levél,

Halkan de sok új zeneszót beszél!

 

Szívem dobbanása amit érzek?

Vagy a rét füvében mozdul meg a lélek?

Könnyű felhő pára

Mintha napba szállna,

Nyugat felé húzódik csöndesen.

 

Setétebb lesz. Jő az éjjel,

Est-varázslat árad széjjel,

Szép, hihetetlen szellemi dal;

Gondolat kábul, képzelet él

Az éjszakátul csodát mely remél,

Képzelet: képtelen, vad, fiatal!

 

 

Békássy Ferenc egybe-

gyűjtött írásai [120.]