Békássy Ferenc

 

 

ÉRZÉSEK HALÁLA

 

Itt csendes és homályos az este,

Mikor a bíborszín felhők mögött

Eltűnt a nap, a tengerekbe veszve,

S a felhő szőtt selyembe öltözött.

Elhunyt a tűz; a messze part világos,

A víz felett a pára futva száll;

És lassan terjed szét a tűzvirágos,

A képzelettel teljes esthomály.

 

Ez terhes éj: az esztendők sora

A víz felett lebegve suhan el.

Hangos a fürdő lányok mámora:

A kék hegyekben Bacchus ünnepel.

Bár engem, bús halandót mért igézne

A képzelt had, borongva hallgatom:

Halandó gondok bánatos vitéze,

Mennék, amerre fáklyafénye von.

 

Az Ember vérig érzett szenvedelme

Nagy áradattal zúgva vesz körül.

Vívódva küzd az elhanyatlott elme;

Kétsége vállaimra nehezül.

A vonzódások kínját érzem;

A minden eszme szelleme enyém;

Enyém a vágy, enyém az értelem

Az értelmetlen árnyak éjjelén.

 

Egy istent sejtek minden holdsugárban,

Álmokkal álmom oly övezve száll,

És egyre jobban elmerül az árban:

A képzelés körében nincs határ!

Szerelmek! Vágyak! Börtönök! Világok!

Nyomorúság! Erők! Üres terek!

Jajok! Fájdalmak! Messze pusztaságok!

Hitek! Halandók! Népek! Istenek!

 

Meddig marad meg ennyi lázas álom?

Hány szív vonaglik, csillag hány forog,

Míg a szívek, a végső éjszakákon,

Széjjelszakadnak mint a csillagok?

S az érzésektől terhes lesz a lélek,

Hogy meg ne bírja többé az anyag:

S a nagy test, megfelelve kényszerének,

Vadul a nyugvó semmiségbe csap?

 

Gyász égitestek lassú énekével

Az űr setétje rá ha visszahull,

A pompás csillagok gyászmenetével

Csak ismeretlen égi tűz vonul;

Nincs emberélet ott, nincs szenvedélye

A végtelen setétben nincs halál;

A meteornak villog ott szeszélye

Az érző lélek volt határinál!

 

*

 

A víz felett a pára visszafordul:

A part mögött feltámadott a szél…

Mikor a keserű pohár kicsordul

Nincs vég: kiszenved ott – a szenvedély!

Elfoszlik ott; az ember él tovább csak,

Elmúlt érzések ránca homlokán;

A vágy él, és értelme nincs a vágynak:

Óh nincs halál az élet hegyfokán!

 

 

Békássy Ferenc egybegyűjtött írá-

sai, London, 1913. június [42-43.]