Galyatető-Mátraháza,
avagy kéktúra a most születő kék jelzésen
Nem szeretem a felesleges módosításokat, jó volt az az útvonal úgy ahogyan kitalálták idestova már több mint 50 éve, minek kellett ez az egész hercehurca?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok ébredtek bennem a kéktúra Galyatető és Mátraháza közti szakaszának elterelése kapcsán, egészen a múlt szombati napig...
Ősszel nagyon szeretek túrázni, plusz a Mátrában is nagyon szeretek túrázni, ráadásul gyönyörű idő ígérkezett a hétvégére, így aztán mikor felvirradt a szombat reggel irány Galyatető!
Intermezzo:
Belémbújt a kisördög, így aztán egy kis kitérővel útba ejtettük a Kékestetőt is, pont nyitották a boltokat, és a kilátót is, mi voltunk az első vendégek odafent. Mit, mondjak, megérte felmenni, nagyon szép volt a kilátás! (és jó a kávé!) A Tátra ugyan nem, de a Börzsöny, a Naszály, a Karancs-vidék, és a Bükk tisztán látszott, írtam is már róla egy ritkábban látogatott topikban: viewArticle
ízelítő...
A Kékestetői kitérő után most már aztán tényleg irány a Nagy-Galya!
A Fogadó a Táncoló Kecskékhez nevű panzió előtt parkoltunk le, ismét ittunk egy jó kávét, (a Táncoló Kecskék mítosza a kávéhoz kötődik, gasztronómiában nagyon ott van a hely!) meg teát, beszélgettünk egyet régi ismerősünkkel, majd ezek után végre jöhetett a túra.
A kilátó még nincsen készen, a menedékház felújítása (építése) még gőzerővel folyik, nagy a kupleráj a Nagyszálló előtt, így aztán hamar eljutunk az erdő szélére, az ominózus elágazáshoz.
1. Fogadó a Táncoló Kecskékhez, remek szállás, érdekes kávékultúra
Fogadó a táncoló kecskékhez .:. Bemutatkozás
2. az épülő turistaszálló és fogadóépület
3. az új kék jelzések egy szép fiatalos bükkösben vezetnek
A megszokott iránnyal ellentétben most egy másik útra térünk, most már az a kéktúra útvonala...a piros+ jelzés, amely Parádsasvár felé indul Galyatetőről. A kék jelek is fel vannak festve, szépen, jól követhetően.
Nagyon szép fiatalos bükkösben halad itt az új kéktúra, a régivel ellentétben itt nincsen se sár, se magas aljnövényzet, jól járható az útvonal, egészen a Nagy-Lipót gerincéig, ahol máris jön az első csoda, a gyönyörű kilátás!
A Nagy-Lipót gerincén
Amíg nézelődtünk, eszegettünk egy kis csapat gombaszedő hölgy érkezett, akik lelkesen magyarázták hogyan és hol is érdemes gombát szedni, persze ők tudták, ők ebben nőttek fel, ebben élnek, de én biztosan nem állnék neki, nem akarom én megmérgezni a famíliát! :-)
Talán 200 métert haladtunk előre mikor jött az újabb, még szebb panoráma, hogy aztán ez az állapot szinte állandósuljon egészen a Vércverés csúcsáig, az új pecsételőhelyig.
Végig, kb másfél km hosszan csak a fejünket kapkodtuk a szebbnél szebb kilátásokat csodálva, nem győztünk betelni vele! Alattunk Parádsasvár, a távolban a Kékes, a Keleti-Mátra, a Bükk, a Karancs-Medves és a Felvidék hegyei.Csodaszép volt!
Egy szakaszon az új kéktúra szinte az autóút mellett megy, itt sok volt a félreálló autós turista akik szintén a kilátást csodálták, amely nagyon igazságtalan módon itt is, nekik is ugyanolyan szép volt mint nekünk, akik sokat gyalogoltak érte, de hát ilyen az élet! :-))
1.-2. a kéktúra ezen útvonalán kb másfél km-en folyamatos a szép kilátás a környékre
3. ez a rész az autósoknak is ismerős lehet, itt szinte mindenki megáll fotózni. Háttérben balra fent a Nagy-Lipót, onnan jöttünk...
Vércverésre kapaszkodva két hölgy tűnt fel, akik egy fán matattak, kiderült hogy jelzésfestők, beszélgettünk velük egy picit, mondták hogy a kolléga meg éppen most helyezi ki a bélyegzőt a csúcson. Na, mondom, ilyet, ezt nem hiszem el, ezt is kifogtam! :-)
Gyorsan felmásztunk a csúcsra is, ahol is egy idősebb úriember éppen a bélyegző kazettájának egy vastagabb bükkfára való felszerelésével foglalatoskodott.Csináltam pár fotót, váltottunk pár mondatot, aztán az úriember javaslatára tettünk egy kb 30-40 méteres kitérőt... ... egy újabb nagyszerű kilátóponthoz!
Mire visszamentünk akkorra már a két hölgy is odaért, és a bélyegző is elnyerte lassan végső pozícióját, most már mehet mindenki bélyegezni az új ponthoz, a Nyírjesi erdészházat váltó Vércverés csúcsára!
Továbbhaladva ismét egy gyönyörű rész következett, lassan már kezdtük is megunni, hol van már végre egy jó kis gazos-dzsindzsás küzdős szakasz?
1. a Vércverés kilátópontja kb 30 méterre a bélyegző bükkfájától
2. a szelence, és az új lenyomat a régi pecsétnyélen (kitakarva!) :-)
3. Lefelé a pecsételőponttól Mátraháza felé, viharvert bükkös kitermelés alatt, a kilátás pedig... mondanom sem kell...
Bár csak minden kívánságunk ilyen gyorsan teljesülne, ugyanis a Bagoly-tető közelében az új kéktúra egy sűrű cserjésbe vált, (gaz, dzsindzsa azért még itt sincsen túl sok) ugyanakkor a túra bérces jellege megmarad, mellettünk szinte szakadék húzódik, ezért nagyon kell figyelni!
A Csór-hegynél visszaváltottunk a régi kékre, amely most a Mária-út része lett, és immár a mindenki számára jól ismert útvonalon (Csór-hegy oldalazva, majd az út menti ösvényen) haladtunk a Vörösmarty-turistaházig.
Bélyegző egy kazettában a th. kerítésén köszöni jól megvan, irány a Nagy-Hidas völgy, a cél immár Mátraháza, amelyet jó tempóban fél óra alatt el is érünk.
Mátraházán nagy a nyüzsgés, a Mátra büfében kétféle bélyegző szintén rendben megvan, a hot-dog, a kávé és a tea is egészen jó. A büféssel beszélgetve említettem neki hogy terelés volt a kéktúrán, szinte ijedten kérdezte: "...most már nem erre jön a kéktúra??"
Gyorsan megnyugtattam, aggodalomra semmi ok, a terelés máshol van, a Mátra büfé forgalmát mindez nem fogja érinteni.:-))
1. Mátraháza igen szegény jelzésekben...
2. az egyik bélyegzőhely, a Mátra Büfé, kétféle pecsétjük is van, és a kaja is egészen jó.
Említésre méltó még hogy a mátraházi autóbusz-állomás épületében egy kis vendéglő, és egy panzió is helyet kapott, ez még jól jöhet a kéktúrázók számára is, mint potenciális szállás-lehetőség. a neve fantáziadús: Üdülőház Mátraháza Rólunk
A busz alig 20 perc alatt visszavitt minket Galyatetőre, ahnnan a Táncoló Kecskékben elfogyasztott aznapi utolsó kávé után elégedetten indultunk haza.
