.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
a festő, ha vágyik különleges színre,
amelyik a palettáján meg nincsen,
akkor azért fel nem adja,
nem mond le róla,
kikeveri azt a többiből,
a már meglévőből...
és a boldogságra vágyó ember is
jól teszi,
ha azokkal a színekkel dolgozik,
amik tulajdonában vannak,
amik megszerezhetőek,
mert nem lesz boldog,
aki feltételül a távolít,
a készet,
de elérhetetlent tűzi ki,
az olyan magát
boldogtalanságra ítéli...
ha nem is ugyan azt,
de hasonlót keverhet ki
a Nap fényéből,
a reggeli madárcsicsergésből,
egy kedves szóból,
egy gyermeki mosolyból,
a szóló szőlő,
a csengő barack,
mosolygó alma ízéből,
hozzátéve a belső békéből,
akár még a vágyott szín,
kikeverhető a vágyott boldogság is:
érdemes talán más,
meglévő színekkel próbálkozni,
mert abból, ami nincs,
ami nem elérhető, abból
csak boldogtalanság születik.

2014. október 6.