A minden napi járművezetőkkel és kihangsúlyozom a MINDEN NAPIT, elő fordul velük olyan állapot, amit nem szaknyelven (mert nem tudom mi e neve) úgy írnék le, hogy ébren alszik. A buszvezetők olyan életet élnek, mely teljesen ellentétes egy normális ember biológiai ritmusával. Extrém korán kelnek és extrém későn végeznek. A munkáltató pedig csak hajtja, mint egy állat. Lásd BKV. Ez azt jelenti, hogy hajnalban vagy már késő este, vagy bármikor bizony kerülhetnek olyan állapotba, amikor nyitva van ugyan a szemük, ha kérdeznek válaszol röviden, ha kanyar jön kanyarodnak, de nagyon sok inger ilyenkor bizony kimarad, leggyakrabban a piros lámpa, vagy egy előtte megálló (!!!), ritkábban parkoló autó. Ez az az állapot, amikor mondjuk reggel nyolckor azt mondja magában a buszsofőr, húb+, nem emlékszem semmire mit csináltam, hogy a fenébe kerültem ide? És ilyenkor tényleg abszolút nem emlékszünk semmire, ha agyon ütnék se tudnánk felidézni egyetlen másodpercet sem. Nagyon sok sofőr magára ismer, amikor azt mondom, hogy a végállomáson beszaladtak a tartózkodóba és elfelejtettek elindulni, mert abban a pillanatban, hogy megszűntek az ingerek elaludtak a széken. Ők, valóban jó sofőrök, akkor is, ha adott esetben benéztek egy vasúti átjárót 15 év után. A munkáltatóknak kéne elgondolkodni, de jelenleg a sofőrök terhelése nemhogy csökkenne, hanem növekszik. Ma az a szempont, hogy minél kevesebb kocsival és sofőrrel legyenek megoldva a fordák, fordulók. És ezzel valóban jelentősen növekszik az átlag ember számára az érthetetlen, minden logikát nélkülöző, sokszor nagy közfelháborodást kiváltó balesetek száma.