Oké, a szenvedésnek vannak fokozatai. Ott kezdődik, hogy atom fáradtak vagyunk és a célba vágyunk minden áron. Kettes fokozatú szenvedésnél megfogadjuk hogy legközelebb ide soha többet. Folytatódhat a fájdalmakkal és rosszulléttel, ha a család ilyenkor lát, akkor már nem annyira megértő :). Szerencsére mindegyik probléma közös tulajdonsága, hogy célba érés után tíz perccel már megszépül az emlék.

De jó is lenne végig vidáman és frissen futni, de néztem a La Traversée filmet, ott aztán szintén lehetett szenvedés és morgolódás :-)

Még szerencse hogy a túrák tervezésekor csak a kihívás látszik.