> De a kísérletek leírásában az is szerepel, hogy a kompaund mozdonytól a mértnél nagyobb teljesítményt vártak. Mind a teljesítmény adatok, mind a fogyasztási adatok a kompaund mozdonyok csak kis mértékű fölényét mutatták. Erre utaltam.

 

Arra nem találtam utalást, hogy általában ne lettek volna elégedettek a kompaund mozdonyok teljesítményével; az értékelés szerint a 327-esnél átlag 10%-kal haladta meg a kompaund változat teljesítménye az ikerkivitelét - ez szerintem azonos kazán-igénybevétel mellett nem csekély.

Azt leírják, hogy a két henger közül a kisnyomású kisebb munkát végez, mint a nagynyomású, amin a kisnyomású henger átmérőjének növelésével, vagy a kisnyomású henger kisebb töltésével lehetne segíteni, ezátal a mozdony gyorsítóképessége is javult volna. (A 301-esnél pont fordítva volt, ott a kisnyomású hengerek végeztek jóval nagyobb munkát, mint a nagynyomásúak és a "recept" is az ellentettje volt.)

 

Korábban írtad:

> Miután találtak eléggé pontos és megbízható módszert kiderült, hogy a kompaund mozdonyokban a kis nyomású henger egyáltalán nem kap túlhevített gőzt, a túlhevítés előnyeit csak a nagy nyomású henger használja ki.

 

Szerintem ezt addig is tudták, hiszen kezdetben nem alkalmaztak nagyobb mértékű túlhevítést. Nálunk a 424-es kazánja jelentette ilyen szempontból a "második generációt", azaz a valóban erős túlhevítés alkalmazását.

Olyannyira tisztában lehettek ezzel, hogy az osztrákoknál Gölsdorf direkt rá is játszott erre, amikor a túlhevítős kompaund mozdonyok kisnyomású hengereit síktolattyúsra készítette (az indítókészülék megtartásának előnye mellett, a kisnyomású oldal relatíve alacsony gőzhőmérsékletét is említik, mint ilyen szempontból kedvező körülményt), amelyek csak telített gőznél működnek megbízhatóan. Az más kérdés, hogy annyira mégsem volt kicsi ez a gőzhőmérséklet, hogy ne kényszerültek volna hamarosan mégis a síktolattyúk teljes száműzésére.

 

>Megjegyzem, az is egy kicsit furcsa, hogy nálunk már a 16bar nyomás is gondot okozott. Az 1920-as években Amerikában, majd Chapelonnál Franciaországban már általános volt a 20bar kazánnyomás. Igaz, 10-20 évvel később, mint a magyar kompaund mozdonyok konstrukciója.

 

Nyilván a rendelkezésre álló alapanyagok minősége is eltért, emellett a tűzszekrények gyors tönkremenetelét bizonyosan a szeneink kéntartalma és tápvizeink sótartalma is erősen befolyásolta. Most megnéztem, az akkori tapasztalatok szerint 12 bar mellett akkoriban 10 évet, 15-16 bar mellett csak 6 évet bírt ki egy vadiúj tűzszekrény a teljes cseréig - ez teljesen érthetővé teszi eleink ódzkodását.