mousot
2014.10.19
|
|
0 0
35662
|
Váci Mihály
A magasból
Hová tűnik arcod? - A messzeség a fáradtság pora már eltakarja, felhő fedi, szétszórja tiszta ég, szivárványba tűnik és hóviharba. Robban, dobog, vergődik a motor, erölködése átjár, megremegtet. Ilyen ver engem is, ilyen pokol, ágyúzva fel a fényes meredeknek. Félelmetes rálelni e rokon ütemre itt is: - terjedő tünet a Mindenségben: - a csillagokon ágyú-, motor-, szívverés-sortüzek. Magasan, vagy csak nagyon messze Tőled? - dallamtalan, robajló út szakít mindattól, ami áld vagy meggyötörhet. Látok még sírni értem valakit? Édesvizü folyókkal rajzolom a Föld arcára ezüst nevedet. Amerre szállok - lenn a fájdalom ragyog alattam, mint a tengerek.
|
|