Szvercsok: Jellegzetes középszlovák végződésű név, amely azonban részben már magyarosodott hangalakú. Eredeti formája: Svrčok. A név az irodalmi szlovák svrček ’tücsök’ szó nyelvjárási alakjával azonos ragadványnév.
Kupilár: Első ránézésre szláv foglalkozásnévnek tűnik. Talán a szerb kupeljar [ku'pěʎa:r] ’fürdős, fürdőmester’ közszó állhat mögötte, bár ilyen vezetéknevet nem találtam. De a magyar Kupilár is a kimutathatóság határán van.
Hazadi: Magyar névnek tűnik, amely így vagy egy *Hazad nevű településre utaló lakosnév, vagy egy régi *Hazad személynévhez képzett apanév lehetne. De semmi konkrétumra nem találtam. Esetleg egy lokális *Házad (? < ház ’épület’ + archaikus –d kicsinyítő képző) helynév lehetne mögötte.
Benigna: Női egyházi személynév a latin benignus ’jóindulatú, jószívű, jótékony’ melléknév nőnemű alakja. Ismert viselőjéhez l. Magyar Benignát, Kinizsi Pál feleségét. Ebből anyanévi motivációval alakulhat családnév.
Bolykó: Több lehetőségis szóba jön. 1. Vö. lengyel Bolko, szlovák Bolko vezetéknév, illetve horvát Bolko becenév. Ezeknél a magyarosodás során felléphet l > ly lágyulás. A nem túl fiatalok ismerhetik a lengyel Lolka és Bolka rajzfilmsorozatot, ahol a karakterek eredeti neve Lolek és Bolek volt (a magyar a birtokos esetű alakokat vette át, mert az így szerepelt a főcímben). Ez a Bolek személynév összetartozik a Bolko névvel, csak a kicsinyítő képzők térnek el bennük. A név alapja a lengyel Bolesław, szlovák Boleslav (< szláv *boľe ’nagyobb, inkább’ + *slava ’dicsőség, hírnév’; ebből magyar Boleszló), vagy más hasonló kezdetű személynév rövidölése. A horvát Bolko-t azonban ma a Bogdan (a görög Theodorosz ’isten adta, isten ajándéka’ tükörfordítása) becézőjeként használják.
2. A magyar Boldizsár egyházi név Bol- rövidüléséhez szintén hozzájárulhat a magyar –kó kicsinyítő képző, és a l > ly lágyulás így is végbe mehet. Vö. hasonlóhoz a Kázmér által említett Bolkos, Bolyos, esetleg Bolya, Bolyó családnevek.
3. Vö. ukrán Бойко (Bojko), lengyel Bojko, szlovák Bojko, ill horvát Bojko családnév, amely a hasonló világi személynévből lett apanév. Ez esetben a j helyett ly magyar hiperkorrekció lenne. Ez a név a Boj- (< szláv *bojь ’küzdelem, harc’) kezdetű vagy végű szláv személynevek (pl. Bojimir, Priboj) egyikének rövidülése-csonkolása –ko kicsinyítő képzővel kiegészítve.
A ruszinok (és valahok) egyik csoportját ugyan bojkónak nevezik, de ez az etnonima a mai értelmében csak a XIX. sz. elején bukkan fel. Bár van, aki szerint a XVII. sz. elején is említik már, de ez az esetleges adat nem alapozza meg annak a vélelmét, hogy olyan széles körben használták, hogy népnévi eredetű vezetéknév legyen belőle. A XIX. sz.-i megjelenésekor is, a palóc, matyó elnevezések kezdeteihez hasonlóan, a bojkó megnevezés gúnynév. Bár a népnevet egyesek a Boii kelta törzsnévvel próbálják összekapcsolni, mások a Bíborbanszületett Konstanstin De administrando imperio c. művének XXXII. művében említett fehér horvátok elnevezésének a folytatását látják benne. Valójában sokkal inkább az általuk használt, és a környezetük által jellemzőnek érzett бо-є (bo-je) ’csak’, ’igen!’ kifejezés származéka lehet. Ezt a felvetést erősíti, hogy a lemkók (lemkek, lemákok) viszont a лем (lem) szócskát használják a ’csak’ értelemben, ezért a nevük. A lisákoknál ugyanerre a лише (lise) járja. A szlovákok a bojkókat pujďák-nak hívják, mert azok a пуйдемо (pujdemo) ’menni fogunk’ alakot használják a szlovákiai lemkek пійдемо (pijdemo) fordulatával szemben. — A bojkók egyébként magukat ’felföldi’-nek nevezik: верховинец (verhovinec), гырняк (hirnyak) stb.
NB. A fenti három lehetőség közül a gyakorisági szempontok a 3-ast támogatják. Persze ez adott névre vonatkozóan nem zárja ki a mások két opciót sem.
