Üdv! Bocsánat az alant következő nem túl tudományos felvetésekért, de engem néhány olyan "barát" foglalkoztat, akik valószínűleg hamisak, viszont érdekelne erről a véleményetek.
Az egyik a magyar padló, illetve padlás szó. Ezek látszólag transzparens módon, és Tótfalusi szerint is a pad tőből származnak, mint pad+ol+ó (igeképző, igenévképző) illetve pad+ol+ás (igeképző, főnévképző). Tehát gyakorlatilag a padozat alakulattal párhuzamos, ami járófelület ill. (deszka)födém, plafon értelemben is létezik (ld. pl itt.).
Viszont nem tudom nem észrevenni pl. a szlovák podlaha, podlaľ-, szót, illetve a podloľi» igét, igen hasonló hangalakkal és jelentéstartományban.
A padló magyar etimológiát tekintve furcsa nekem az, hogy a folyamatos melléknévi igenév nem a használattal, hanem az elkészítés módjával függ össze. Bár az is igaz, hogy nem egyedi, "amit padolni kell" értelemben.
A padlás szláv eredetét feltételezve az lehet nehézség, hogy igéből ill. nem alanyesetű alakból származna az átvétel.
Tehát tulajdonképpen az volna a kérdésem, hogy lehetnek-e ezek szláv átvételek a magyarban, illetve lehetnek úgy belső keletkezésűek, hogy a nyelvek hatottak egymásra, és a jelentés / forma konvergált?
A másik egy talán még elvadultabb ötlet, van az ismeretlen tolvaj szavunk, illetve van a szlovák túlavý/-á/-é (valszg. nem releváns, de közelebbi hangalakú a cseh beszélt nyelvi toulavej) 'kóbor', 'vándor' melléknév. A jelentések végülis simán fedhetik egymást (főleg, ha a tolvaj szó régebben tényleg tágabb értelmű volt, ld. itt).
