Ez nem pénzügyi, hanem elvi kérdés!

Szerintem mindenki tisztában van vele, hogy _nálad_ elvi kérdés. Éppen ezért felesleges mindenféle ruhába bújtatni ezt az elvi kérdést, tehát felesleges benzinárhoz, környezetvédelemhez, a lakosság elhízásának mértékéhez, eljutási időkhöz, forgalomcsillapítási/nemcsillapítási meggondolásokhoz, körmönfontabbnál-körmönfontabb externális hatásokkal való görcsöléshez kötni. Olyan ez, mint amikor a kisgyerek kiejti a kezéből a játékát, és elkezd sírni. Nem azért kezd sírni, mert túl magas a levegő páratartalma, vagy mert túl felhős az ég, vagy túl kemény a járókában a szivacs. Hanem azért, mert ragaszkodik a játékához.

És innentől jön az a kérdés, hogy egy adott társadalom meddig tolerálja annak a játéknak a meglétét. Vasúti körökben egy olyan helyzet alakult ki Magyarországon az elmúlt évtizedekben, amikor a produktum csökken, de a privilégiumok ezt nem követték. A vasúti dolgokkal szakmai-, vagy hobbiszinten foglalkozók egy része pedig úgy gondolja, hogy a fennálló helyzet személyekre vetítve is igaz. Magyarán, ha x azt vizionálja, hogy legyen négyvágányú, villamosított pálya Kisszénás felé, akkor igenis legyen négyvágányú, villamosított pálya Kisszénás felé. Nekem ezzel nincs különösebb bajom (már az adóm sem érdekel, beletörődtem...), csupán annyit kérek, hogy legalább zárójelben szerepeljen, hogy Kisszénásra nem azért kell négyvágányú, villamosított pálya, mert az externáliák, meg a kutyafüle. Hanem azért kell, mert ez xy játéka, és xy úgy gondolja, hogy a társadalom tolerálja, hogy xy ragaszkodik a játékához.

hm