Én a futásban, pontosabban annak a ,,versenyzés'', vagy legalábbis időre futás részében épp azt szeretem, hogy saját magunkat legyőzni, a legjobb időnket megjavítani, vagy esetleg csak simán egy jó időt futni mindig hatalmas sikerélmény, mindegy hogy ez 3 vagy 4 órás maratont jelent. Talán azért van ez így, mert már maratonnál lényegesen rövidebb távokat sem lehet csak úgy, minden készülés lefutni, így némi készülés után úgy érezhetjük, hogy valami olyanra voltunk képesek, ami korábban még nem ment, esetleg elképzelhetetlen lett volna. Mindeközben nincsenek külső elvárások, csak magunknak kell megfelelnünk. (Persze ez utóbbi sem feltétlen könnyű. :)) Engem az elit futók motiválnak, de elsősorban nem azért, mert 2:04 alatt, vagy még gyorsabban futják a maratont, hanem azért, mert mindeközben a saját határaikhoz sokkal közelebb vannak, mint amikor mi futunk maratont.

És persze gratulálok az első maratonodhoz! :)