Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette a hétvégi maratont!

Nekem az év egyik legfontosabb versenye volt, de sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Persze a pálya vonalvezetése és az időjárás előrejelzések alapján előre sejtettem, hogy nem csupa móka és kacagás lesz a verseny, de a valóság durvább volt, mint vártam. :) A 11 órás rajtidőpont is érdekes választás, 8, vagy 9 órás kezdés esetén azért barátságosabb lett volna.

Persze ezeknek csak az időeredmény szempontjából van jelentősége, hisz mindenki számára egyformák voltak a körülmények.

Rajt után próbáltam egy felvenni a jó tempót. Könnyen ment a futás, nehéz volt visszafogni magam, de úgy éreztem sikerült. A pulzust is néztem néha, kicsit magas volt, elég hamar 170 körül pörögtem. Bár a futás könnyen esett, viszont kicsit aggasztó volt, hogy néha fájt a hasam.  9km körül utolértünk pár embert, itt az egyik csapattársammal, valamint egy finn és spanyol futóval haladtunk együtt. 15km körül a csapattársam gyorsított, a finn vele tartott, a spanyolt én kaptam meg, és nem jártam vele jól. :) Kicsit összevissza futott, amikor megpróbált ő vezetni mindig vissza kellett vennem tőle, mert hol gyorsított, hol lassított. És folyton beszélni akart, egy darabig válaszolgattam, de ez nekem egy idő után sok volt. Próbáltam otthagyni, de mindig visszakapaszkodott, az összes időmérő ponton 5mp-en belüli lett a különbség köztünk, csak a végén szakadt le rólam fél perccel, de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval 15km-től csak magamra számíthattam. Próbáltam a frissítésre is figyelni, ami nem erősségem, legtöbbször ittam pár kortyot. 25km-től a rakparti részen már lassultam, viszont ugyanekkor elkezdtem utolérni másokat. Senki nem jött velem közülük, csak a spanyol bukkant fel néha mellettem újra és újra. 30-nál már nem ment jól a futás, itt már nem arra gondoltam, hogy jól fussam meg a következő 10km-t (4x10km-re osztottam fel fejben a távot előzetesen, tudom, még hiányzik 2,2km, de ott már kevesen adják fel :)), hanem arra, hogy jó lenne, ha véget érne ez a verseny. Ilyenekre nem szabadna gondolni, de fejben sem voltam elég erős. :( A 35-36. km környékén értem el a mélypontot, ezek voltak a leglassabb km-eim. Meglepő és kicsit vigasztaló volt, hogy nem előzött meg senki, viszont magyar futót ezen a szakaszon én sem értem utol. Kicsit összekaptam magam, és gyorsítottam, persze továbbra is lassú voltam, de legalább kevésbé. 38-nál aztán megelőztem az egyik csapattársamat, ami váratlan volt, mert nálam lényegesen jobb maratonista. Sajnos ő sem tudott velem jönni. Ekkor már egy ideje 180 fölött volt a pulzusom, és a gyomrom is nagyon rossz volt. Az utolsó 5-8km-en egyébként már nem frissítettem, úgyse nagyon szívódott volna fel. Megláttam még egy futót, próbáltam kicsit gyorsítani - pulzus 186 -, de itt már hányingerem volt, ezért kicsit lassítottam, ennyit nem ér egy helyezés. Végül 39,5-nél előztem meg, majd utána 40,5-nél még egy futót. Aztán végre beértem. A célban kellett pár perc, amíg megnyugodott a gyomrom, viszont levezetésnél már egyáltalán nem fájt. Az időm kicsivel 2:46-on belüli, hát, nem épp ilyet terveztem. :( Az OB-n egyéniben 10. lettem, amivel alapvetően elégedett lehetek, viszont én inkább jó időt szerettem volna futni.

A csapat OB-n 2.-ak lettünk a B csapattal, vagyis az A csapatunk nyert. Ehhez az is kellett, hogy mind a 6-an végigfussuk a távot, ha másért nem is, ezért mind büszkék lehetünk magunkra, tudtunk szenvedni olyan időeredményért, ami csalódás. (Persze olyan is volt, akinek jól ment...)

A tanulságokon még gondolkozom, alapvetően világos, hogy fogyni kellene és többet edzeni, de alacsonyabb már nem leszek, és nem is vagyok igazi hosszútávfutó alkat, a több edzésre pedig család és munka mellett sem időm, sem energiám nem lesz. Szóval inkább reménykedem, hogy a következő maratonomon hűvösebb lesz. :)