Egy zárt térben (zárt cső vagy köpeny), amiből eltávolítottuk a levegőt, és csak víz van benne, minden hőmérsékleten annyi víz fog elpárologni, vagy annyi vízpára fog lecsapódni, hogy a folyadék és a gázfázisú (gőzfázisú) víz egyensúlyt tartson egymással. Ekkor pont akkora nyomás fog a zárt téren belül fellépni, amely mellett a víz forráspontja éppen az adott hőmérséklet. Így egy ilyen "vakuumcsöves hővezetőben" a víz minden hőmérsékleten éppen forrni fog, ha hőt közlünk a vízfázissal (a cső vagy a köpeny alsó részével, ahol összegyűlik a víz).

A cső (köpeny) "hideg" oldalán viszont ez a pára elkezd lekondenzálni, rengeteg hőt ad át a hideg oldalon, egyben a kondenzáció miatt lokálisan nyomáscsökkenés lép fel. Emiatt megindul egy anyagáramlás, konvekció, ami új és új, energiával energiával teli vízgőzt hoz a hideg oldalhoz. Vagyis a "vakuumcsőben" a hővezetés három lépése a párolgás, konvekció, kondenzáció.

Ha benne marad a levegő is a köpenyben, ennek két hátránya lép fel. Egyrészt a nyomás nem tud egy bizonyos szint alá csökkenni, így nem fog tetszőlegesen kis hőmérsékleten forrni benne a víz. Másrészt helyet foglal el a vízgőz elől, így a konvekció sem annyira hatékony.